Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Degré Alajos: Bakonykúti

ket a volt cselédek kapták, és nekik lehetőleg a major közelében juttattak földeket. Ebben volt célszerűség is, hogy földjük közelében lakjanak, de érvényesült az a tendencia is, hogy a volt cselédek ne költözzenek be a faluba. 1946 augusztusában új csoportként 8 telepes család költözött ide Csongrád megyéből, de az Országos Földbirtokrendező Tanács engedélyével egyes menekültek is jöttek ide, így Nyemacz Károly és Mészáros László. A plébános is igényelt 9 hold földet (az addigi 20-hoz) és 2 házat, az egyiket az iskolának második tanteremnek, a másikat az újonnan alkalmazott második tanítónak tanítólakás céljára. E sok új igénylés következtében az első juttatási javaslat, mely szerint 23-an kaptak összesen 194 holdat, teljesen felborult. 1947-re felosztásra került összesen 535 kat. hold föld, ebből a várpalotaiak kaptak 190 kat. holdat, a többi 345 kat. holdat 42 igénylőnek osztották ki, köztük 19 volt cselédnek, 9 helybeli törpebirtokosnak és 14 máshonnan ide települtnek. A juttatott ingatlanok java része változó nagyságú volt, 6 és 13 kat. hold között. A nagybirtok erdeje 1947-ben az állam tulajdonába került, a legelőből 29 kat. holdat kapott a község; de a volt cselédek és a község vezetői közötti vita azzal zárult, hogy a major uradalmi épületeit lebontották, a bontási anyagot részben a faluban építkezni kívánó volt cselédek, részben a község kapta.

111 Ezzel azonban a földbirtok körüli bonyodalmak még nem zárultak le. Azok a volt Volksbund-tagok, akiket nem telepítettek ki Németországba, ismételten megújították visszaadás iránti igényeiket. 1949-ben Schwarcz Mátyás, aki akkor már a várpalotai bányában dolgozott, az 1946-ban elkobzott és még meg nem művelt birtokából fél holdat beültetett krumplival és magának követelte a termést Hollósi Ferenc telepestől, akinek a földet időközben juttatták. Kérését nem teljesítették. 1950-ben Szkaller István, az egyik régi vezető család tagja kérte vissza az elkobzott és 1950-ben üresen álló házát. Ezt a kérelmet sem teljesítették. 1946. április 8-án 122 taggal termelőszövetkezeti csoport alakult, mely 1949-ben Lenin nevét vette fel, de még ez évben engedélyt kért és kapott 5 igasállat eladására, azzal az indoklással, hogy az állatok öregek, és újakat kíván vásárolni. Jellemző módon a kérelemben feltüntette a volt tulajdonosok nevét is, akik az állatot annak idején a termelőszövetkezeti csoportba bevitték. A csoport gazdálkodásának megindulásával kezdtek lemondani — többnyire a máshonnan jött telepesek — a juttatott ingatlanukról. 1946-ban Szűcs Ignácné, 1950-ben Budai József, özvegy Rózsa Mihályné Boncz Mária, Szabó Krisztina, Molnár Gyula mond le 3 és 6 kat. hold között változó nagyságú juttatott birtokáról. Egy ingatlancsere kapcsán, amit a megyei földhivatal rendelt el 1950-ben, az egyik cserélő fél az elvett föld megmunkálása alapján tesz panaszt, amit a földhivatal azzal hárít el, hogy ,,ezt a tszcs-be belépéssel meg tudná oldani".

112 Ez a hosszú ideig nyúló és többször újra kezdett, megváltoztatott földjuttatási eljárás nem könnyítette meg a termelő mezőgazdasági munkát, amit az állatok hiánya amúgy is nagyon akadályozott. A községi közigazgatás működéséről 1945. május 10-ről már van adatunk.

113 1945. május 28-ra megalakult az MKP helyi szervezete is 15 taggal. Titkára Szűcs István, helyettese Romhányi István. Ez a község lélekszámához és lakosai túlnyomó részének német nemzetiségéhez mérten nem lebecsülendő szám, bár ugyanekkor Zámolyban már 410, Kislángon