Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Degré Alajos: Bakonykúti

Balaton között kibontakozó fő támadással egyidejűleg március 18-án Bodajk, Csurgó és Moha irányából Isztimér, Bakonykuti és Csór felé is támadás indult. Balinka és Bakonykuti között a német 6. SS-páncélos hadsereg erős ellenállást tanúsított, de március 19-én estére a 6. Vörös Gárda Hadsereg 20. és 22. harckocsidandára elfoglalta Bakonykútit, bár Isztimért még nem érte el. Március 20-án Bakonykuti és Csór között folyt a harc, de 21-én az említett Vörös Gárda Hadsereg elfoglalta Várpalotát, 22-én pedig felszabadult Székesfehérvár is."

17 Ezzel a háború végérvényesen túljutott Bakonykútin. Minthogy a harc aránylag rövid ideig dúlt itt, a légierő szempontjából számbavehető hadicél pedig nem volt a faluban, mindössze 5 ház vált teljesen lakhatatlanná és a templom, meg további 5 ház rongálódott meg súlyosan. Az állatállomány pusztulása azonban katasztrofális volt, mindössze 11 ló, 2 ökör és 11 sertés maradt meg a faluban. A lakosságból 67 fő élelmiszerrel teljesen ellátatlan volt.

108 A szabaddá vált, de kifosztott községben a legsürgősebb teendő a földreform végrehajtása lett volna, de annak igen nagy akadálya volt. Wolf László és Nagy Sándorné összesen 2004 kat. holdas birtokát ugyanis, melyből 1178 kat. hold Bakonykútin, 826 kat. hold pedig Inotán feküdt, 1942ben a polgári jogegyenlőséget felszámoló fajüldöző törvények alapján a tulajdonosoktól elvették és az Országos Földhitelintézet telekköknyvi tulajdonába került. Ténylegesen azonban már 1942-től a kincstár, a katonaság használta. Az így kincstári uradalomnak tekintett földbirtokot a községi földigénylő bizottság az első naptól kezdve követelte ugyan, osztott is belőle, de csak 1 év múltán, 1946. április 2-án mondták ki a felsőbb hatóságok a földbirtok igénybevételét. A volt tulajdonosoknak nem hagytak meg belőle semmit.'

109 Gyorsabban megoldhatónak látszott a Volksbund-tagok birtokának elkobzása. A németek öntudata erős volt, úgyhogy 1945 májusában a község 337 lakosából 287 német nemzetiségűnek vallotta magát. Ezek azonban nem voltak mind Volksbund-tagok. A németektől 234 kat. holdat koboztak el, de bár a földosztást már 1945 májusában megkezdték, csak 1946. január 11-én internáltatott a megyei rendőrfőkapitány 6 itteni svábot, köztük Hülbert és Hoffmannt, a régi vezető családok tagjait, a végleges elkobzást pedig csak 1946 tavaszán mondták ki.

110 Köztudomású volt azonban, hogy a falu lakossága német volt és volt köztük Volksbund-tag, ezért már 1945 tavaszán 28 inotai család kérte Bakony kútiba áttelepítését, és jelentette be igényét itteni foldjuttatásra. Még 1945-ben Víg Lajos kertész budapesti lakos is igényelt 6 gyermeke után 12 hold földet kertészet céljára. Igényét a Megyei Földbirtokrendező Tanács is elismerte, de a községi földigénylő bizottság ennek végrehajtását halogatta, végül is földet Kútipusztán a Wolf család birtokából, házat pedig a földtől távol, a faluban (egyik Volksbund-tagét) jelölt ki számára. Erre a Megyei Földbirtokrendező Tanács azzal fenyegette meg a községi földigénylő bizottságot, ha nem hajtja végre méltányosan a juttatást, viszszaveszi a földigénylő bizottság elnökének juttatott ingatlant. 1946-ban Lakatos Ernő ibrányi (Szabolcs megye) lakos is Bakonykútira települt 5 gyermekével. Az Országos Föidbirtokrendező Tanács arra utasította a Bakonykuti Földigénylő Bizottságot, adja neki egy Volksbund-tag házát, tehenét és földet a falu közelében. Űgy tűnik, a Kútipusztán levő épülete-