Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Heiczinger János – Lencsés Ferenc: Bakonycsernye

tárolása. 1961 nyarán a község a szeszfőzde a tsz részére történő átadását javasolta, de a fennálló rendelkezések értelmében csak akkor lett volna lehetséges, ha a tsz készpénz ellenében meg tudta volna vásárolni.

46 A szeszfőzde 1963/64. évben nagyon keveset üzemelt, ami egyrészt a vezetőhiányra, másrészt a vízhiányra vezethető vissza. A január 20-ig végzett pálinkafőzések mennyisége még a 400 hl-t sem érte el. Az egyik főzető ráadásul még kártérítési igénnyel lépett fel, „mert nemcsak az üstben levő anyagja ment szerinte tönkre, hanem kettő hétig állt a zsákokban a főzésre váró törköly is."

47 A KÖJÁL 1973. október 30-i hatállyal elrendelte, hogy a községi szeszfőzde üzemeltetését — a szennyvízelvezetés megoldatlansága miatt —• szüntessék be.

48 A község cigány lakossága két rétegből tevődött össze. Az egyik réteget a Rákóczi és a Dózsa utcába települt népzenész családok, a másikat a Kiskutak dűlőbe települt teknő vájó cigánycsaládok képezték. Több vizsgálat alapján megállapítható, hogy a népzenész családok lényegesen jobb körülmények között éltek, mint a kiskutiak. Egy önálló férfi fodrász is volt, aki munkáját közmegelégedésre végezte. A legnagyobb problémát a cigány lakosság lakáshelyzete jelentette. Még az újonnan épített lakások is csak egy helyiségből álltak. A fiatal nemzedék feltörekvő részével sem volt különösebb probléma. Főleg a népzenész családok gyermekei általában az általános iskola elvégzése után ipari szakmát tanultak és a városban maradtak. Családjogi szempontból is kedvezőbb a helyzet a népzenész családoknál, bár az utóbbi időben a kiskutaki 6 családból már 5 családnál házassági kötelék állt fenn.

49 A helyi 75 fős cigánynépességből 15 férfi és 18 nő volt munkaképes. Ezek közül, mint már említettük egy önálló kisiparos, egy fő a MÁV-nál, egy ipari őr, két fő a bányánál dolgozott. A többi munkaképest az erdőgazdaságnál részben mint állandó, részben mint időszakos dolgozót foglalkoztatták. Egy személy pedig szociális otthoni elhelyezésre szorult. Becslés szerint az állandó munkaviszonyban levők havi átlagkeresete kb. 1500 Ft, míg az időszakos dolgozóké 900 Ft volt.

50 A községi tanács vb kéréssel fordult a Pénzügyminisztériumhoz, hogy a cigánycsaládok építési kölcsön helyett lakásvásárlási kölcsönt kaphassanak. 1966-ban egy család építkezett, egy család a vásárolt házba beköltözött, két család részére a vásárlás folyamatban volt. A községi tanács vb a következő évre három család részére javasolt építési, ill. házvásárlási kölcsönt, bár többen nem teljesítették a kölcsönfolyósítás legfontosabb előfeltételét, hogy állandó munkaviszonyt létesítsenek.

51 Az 1967. évi községi tanácstagi választás során a helybeli cigány lakosság is képviselethez jutott. Az év folyamán részükre egy ház felépült, négy házingatlant pedig megvásároltak, s ezzel a belterületen a „rozzant viskók" eltűntek.

52 1962. szeptember közepén a Dunántúli Szénbányászati Tröszt a béketelepi orvosi rendelőt és lakást könyvjóváírással a községi tanács vb-nek adta át.

53 A község járványügyi helyzete 1962-ben a fertőző májgyulladások elszaporodásával megromlott. 39, főleg óvodás és iskolás korban levő gyermek betegedett meg, akik kórházba kerültek. A családtagjaik védőoltást kaptak. A járvány megszüntetéséhez nagyban hozzájárult, hogy 760 gyer14* 211