Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)
Heiczinger János – Lencsés Ferenc: Bakonycsernye
ködött. Az itt meghaltakat, valamint a hadosztály arcvonalán elesetteket egy temetőszázad az alsó evangélikus temetőben földelte el. Székesfehérvár rövid életű visszafoglalásakor a községben állomásozó német alakulatok előrevonultak, helyükre szedett-vedett magyar katonai alakulatok kerültek, amelyek harcoló állományukat már korábban elvesztették, és főleg a bőrüket mentő tisztekből és a hozzájuk csapódott nőkből álltak. A március közepén megindult szovjet támadás hírére ezek nyugat felé elmenekültek. Néhány napra egy, a szovjet hadsereg elől visszavonuló SS-alakulat haladt át harcolva a községen, hátráltatva a szovjet előrenyomulást a Bodajk—Zirc közötti törvényhatósági úton, hogy nyitva tartsa a Székesfehérvár térségéből erre visszavonulni szándékozók számára a Győr és Szombathely felé vezető utakat. A Bakony elfoglalására indított szovjet támadás a 817-es Bodajk— Zirc közötti törvényhatósági út mentén indult meg 1945 március második felében. Az út Bodajk—Szápár közötti felét egy SS-alakulat védte, amely ágyúival sorra kilőtte az útra tért szovjet tankokat, Szápárig vagy nyolcat. A védelem makacsságát az a körülmény magyarázta, hogy ezen útra tértek Szápárnál a Székesfehérvár térségéből visszavonuló német csapatok. Erre a szovjet hadvezetőség átkarolásra határozta el magát. Az egyik kar Iisztiméren, a másik Nagyvelegen át harapófogóba fogta az utat, s a fogó szárai Bakonycsernye térségében találkoztak. Inotapuszta területén heves harcokra került sor. A szovjet alakulatok mintegy 25 elesett harcosát a zirci szovjet temetőbe temették el. A község lakóiból 10 ember esett a harcok áldozatául, amelyek a község területén március 21-én és 22-én folytak le. A szocialista fejlődés évtizedei Amint a harcok Zircen túljutottak, elkezdte munkáját a közigazgatás. Megalakult a Nemzeti Bizottság, a Földigénylő Bizottság és a községi képviselő-testület. Az 1945-ös ideiglenes földosztás után, 1946-ban közel 400 kh-t osztottak fel, amelyből 360 kh Dolosdpusztára esett, ahol a földhöz juttatottak helybeli cselédek voltak. A földosztás 90 családot érintett, átlag 5 kh területtel. A többség 1—2 holdas kiegészítést vagy házhelyet kapott. A volt nagybirtokok többi részén állami gazdaságok létesültek, s így a mezőgazdasági népesség nagy része itt jutott munkához. Az erdőgazdaság megnövelte területét. 1965-ben 1267 kh volt birtokában. 23 Inotapuszta állami tulajdonban maradt, miközben az egyik állami gazdaság kezeléséből a másikba jutott. Végül a csetényi termelőszövetkezet tulajdonába mentát. A magyar—szlovák lakosságcsere-egyezmény alapján Bakonycsernyén erőteljes agitáció folyt, hogy a teljesen elmagyarosodott szlovákokat különféle előnyök ígérgetésével áttelepülésre bírják. A gazdasági előnyök kilátásba helyezése folytán kb. száz család 496 fővel települt át Szlovákiába. Szlovákiából viszont csak tíz család települt be Bakonycsernyére, s földigényük nem haladta meg a 100 kh-t. 24 1946-ban a kisgyóni bánya egyesült a várpalotaival, majd pedig a tatabányaival. Ez alkalmat adott e sorok írjanak, hogy tanulmányba foglalja a bányamunkásokra váró egészségügyi ártalmakat. 25 Ez a tanulmány a „Népegészségügyiben jelent meg, amivel azután a Népszava főszerkesz-
