Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Heiczinger János – Lencsés Ferenc: Bakonycsernye

kaptak. Az épülethez szükséges anyagok megváltásáról is megegyeztek az uradalmi emberekkel. Legalábbis a jobbágyok azt hitték. De az uradalmiak összejátszottak a jobbágyok nevében író jegyzőjükkel és más került az írásba, mint ami az alkuban volt. Mikor ez kiderült, az ifjú gróf dühét az egyházközség tagjain töltötte ki. így írnak erről II. Józsefhez intézett kérvényükben: „Kegyelmes Császár! Felségedet hívja a megbántott jobbágyoknak egy közössége kegyelemért esedezve. Nem csupán az elnyomatás, hanem a szinte borzalmas bánásmód kényszerít bennünket Felséged lábai elé borulni. Zichy István gróf az, aki nyomorúsággá változtatta életünket. Felségedhez kiáltunk meghallgatásért. Falunk megalapításától és felépítésétői fogva irtottuk az erdőből földjeink legtöbbjét és tettük szántófölddé, akkori földesurunk átengedte nekünk a lehetőséghez alkalmazott szerződéssel, amit még őrizünk, és meghatározott szolgálattal fizettünk érte. Volt két malmunk, amit a forrásától odáig vezettünk és az előírt katonai portiok tekintetében volt rá szükségünk. Gróf Zichy István erővel elvette a két malmot, egyiket körülbelül tíz éve becsültette el, valami csekélységet fizetett érte, most négy éve elbecsültette e másikat is, anélkül, hogy nekünk valamit fizetett volna érte, nem elégedett meg az első bérével és így lettünk mi kihasználva, mert a malmot nem javítják, tönkre megy és szándékuk szerint akkor becsülik fel és így minket kevéssel kielégíthetnek. Most pedig elvette a mi uraságunk a java földjeinket, azokat nekünk kell megművelni és ő veszi hasznukat. Végül elvette a mi kocsmánkat és csak felét hagyta meg az italmérésnek. Aztán mi kibéreltük a mi uraságunktól az úgynevezett Sikátor puszta egy részét, hogy pótoljuk a mi elvett szántóföldeinket és benne levő erdőt marhalegelőnek, és mikor ezt megtettük, az uraság az erdőre hajtatta 2000 birkáját legelni és nekünk újabb erdőt kellet bérelni a mi birkáink legelője számára. Ebből megláthatja Felséged, hogy elveszi minden lehetőségünket az élethez és nem vagyunk képesek az uraságnak és a vármegyének járó szolgálatokat teljesíteni és legtöbbünk kénytelen lesz kunyhóját elhagyni és házról házra járva kenyeret koldulni. Mivel pedig mi evangélikus község vagyunk és a legfelsőbb türelmi rendelet lehetővé teszi számunkra egy istenháza létesítésének engedélyezését, az engedélyt a vármegye és a jószágigazgató megkapta, uraságunknak pedig a kőért és más anyagokért már előre 600 napot leszolgáltunk, éppen belekaptunk az építkezésbe, amikor megjelent Zichy István gróf, csak azt hibáztatva, hogy az ő engedélyének bevárása nélkül mindjárt építkezni kezdtünk, lezavarta a kőműveseket az állásokról, botütésekkel bántalmazta a jegyzőt, aztán magát a törvény bírót kezdte verni oly dühösen, hogy eltörött a botja, egy hajdútól elvette annak botját, azzal verte végig tetőtől talpig a törvénybírót, úgy hogy az összeesett, azután dühében az ott állókra támadt, végül két ökörre, melyek a torlódás miatt tőle két lépésre megálltak. E pillanatig a törvénybíró még nem gyógyult meg és nem alkalmas a földművelésre és nem tud kenyeret keresni. Végül meg kellett ígérnünk az uraságnak 800 nap munkát, hogy építhessünk és még 300 nap leszolgálását követelték. így láthatja Felséged a mi nyomorúságunkat és mi mindent Felségedtől várunk, mert mi már előadtuk panaszunkat a vármegye bírajának, de