Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Heiczinger János – Lencsés Ferenc: Bakonycsernye

az most megvigasztalt bennünket, hogy a grófnak nincsen igaza, de ő nem tehet semmit, csak ha mi Felségedtől igazat kapunk. így könyörgünk oltalomért, különben mindenünk elvész és üldöznek mindig. Felségednek legalattvalóbb szolgái, Csernye falu közönsége." II. József elrendelte, hogy a vármegye bizottság útján vizsgáltassa meg a kérelemben foglaltakat. Valódiságuk esetén a vármegyei tisztiügyész indítson eljárást a gróf ellen a jobbágyokkal való kegyetlenkedés és elnyomás miatt. A leirat szerint ,,eleve legyen gond rá, nehogy az alattvalókon a panaszkérvény megíratása miatt büntetés, vagy jogtalanság essék". A vármegye egy táblabíró, egy szolgabíró és egy vármegyei esküdtből álló bizottságot állított össze a parancs teljesítésére. Ez 1784. szeptember 21-én megjelent Csernyén. Itt már várta az uradalom fiskálisa, aki a munkavállalás körüli mesterkedést kieszelte, a jegyző, aki az ügyet elügyetlenkedte és a törvénybíró, aki leleplezte. A bizottság mindenképpen el akarta az ügyet simítani, ezért olyan jegyzőkönyvet vett fel, mely a jobbágyokat hazug színbe hozta. A megverteknek fizetett fájdalomdíjak ellenében azt elérte, hogy a gróf mentesült az ,,akció alá vonás" szégyenétől. A bizottság eljárása folyamán azonban újabb és újabb sérelmek kerültek elő, végül azok száma 23-ra emelkedett. Ezek elintézése az uradalom es jobbágyok között olyan vontatottan haladt, hogy a türelmét vesztett királyi helytartótanács utasította a vármegyét az úrbéri per megindítására megszabva annak határidejét is. A per folyamán egymás után jöttek napvilágra a jobbágyokat károsító mesterkedések, miért a jobbágyok azt szorgalmazták, hogy a bíróság helyezze őket vissza az első, ún. megszállatási szerződés hatálya alá. Ezt a bíróság elutasította, tekintettel az urbáriumra. Azután az irtványföldjeiket kívánták az úrbéres földekhez csatoltatni. Ez sem ment. Erre követelték mindazon általuk irtott földek irtásbérének megfizetését, amit az uradalom időközben térítés nélkül elszedett tőlük; ez közel 20 000 forintra rúgott volna. Ebből csak a réteg irtásbérét ítélte meg a bíróság. így lettek továbbra is kiszolgáltatottjai a magukra haragított uradalomnak. A viszonyt e kérvény mutatja: „Tekintetes Nemes Vármegye! Alább írottak, csernyei contribuens lakosok alázatosan esedezünk a tekintetes nemes vármegyéhez, mi szegény, méltóságos gróf Zichy István nyomorult jobbágyai a mi marháinknak való pascuum nyeréségéért. 1. Hogy őnagyságával egyességbe lépni semmiképpen sem tudunk, mivel sokat kíván őnagysága, hogy szegény embernek nem lehet ráállni és azok se tekintetes vármegyének, se pedig őnagyságának se magának nem volnának elegendők, hogyha ráállnának és utolljára el kellene a faluból szöknünk. 2. Hogy más vidéki embereknek a pascuumot egy részről kiadta, ahol a mi marháinknak volt azelőtt, sikátori pusztán a pascuum, mely urbarialiter nekünk illető azért, hogy határunkban nincsen elegendő, azt is már vidéki, kivált más vármegyébe való embereknek kiadni akarja. 3. Hogyha tovább halasztja és sokáig lészen a pascuumnak kimérése, a mi marháinknak meg kell dögleni, ebből kitetszik, hogy marháinkban nagy veszedelem lészen. 4 Hogy mostani Szent Iván napkor, fehérvári vásár alkalmatosságával sok ember maga marháját kénytelen lészen csekély pénzen elvesztegetni.