Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Heiczinger János – Lencsés Ferenc: Bakonycsernye

ötödször. Konyhánkra esztendőnként 12 öreg tyúkot egyik-egyik uraságnak, 30 csirkét, 100 tyúktojást és 25 font vajat adni tartoznak. Nem különben a másik uraságnak adni ugyanannyit tartoznak. Ezenkívül az uraságnak húsz szekér fát ide Palotára behordani tartoznak. Hatodszor. Ezen lakosoknak nagyobb szaporodásukra kétszáz darab sertés marhájukat (kivéve a tilos pusztákat) a többi pusztáinkon makktermő időben szabadon járathassák megengedett, hogyha pedig több sörtés marhájuk találtatnék, azokból kilencedet, mint a többi külsők, fizetni tartoznak. Hetedszer. Az irtás alá adott földekből 6 egész esztendeig kilencedet ne adjanak, hanem elteli vén azon hat esztendő, azután az olyan földből a kilencedet kiadni tartoznak, eszenyi és mecséri pusztáinkon eddig árendában bírt rétjeinket, addig is míglen az uraságok más réteket házhelyeikhez mutathatnak, cenzus nélkül bírják. Nyolcadszor. Azonkívül, valahol más vidékiek harmadát vagy boglyapénzt nem fizetnének és nem adhatnának, az fák között, hol mit vakargathatnának, boglyapénz nélkül kaszálhatnak és kiki a maga számára elhordhatja. Kilencedszer. A kocsmát és mészárszéket, valamint azelőtt, úgy ezután is 40 forintokban az egész helység bírhatja, úgy hogy a többi árendákkal együtt felét Szent György napkor, felét Szent Mihály napkor letenni tartoznak. Tizedszer. Amennyiben az uraságok dispositioján áll, prédikátorjuk, mint azelőtt, ezután is békességgel megmaradhat. Utoljára. Ha valaki ebből a helységből el akar költözni, tehát az uraság híre nékül egyáltalán nem engedtetik. Holott pedig valaki elmenni tapasztaltatnék, mindennemű jószágát valahol az uraságok tapasztalhatják, szabadon confiscáltassék. Melynek nagyobb állhatatosságára megegyezett, akaratból adtuk ezen contractuális levelünket subscriptionkkal és pecsétünkkel megerősítve. Kelt Palotán, 1745. október 1-én. Gróf Zichy János, manu propria. Gróf Zichy István, manu propria." Egy 1787-ben kelt iratban azt olvashatjuk, hogy „ezen szerződésen felbátorodva az előbbinél számosabb és nagyobb irtványckat készítettek Inota, Sikátor, Gyón és Mecsér pusztákon." Nemsokára sor került a szerződés 10. pontjának erőpróbájára is. Eredetileg Csernye tiszta luteránus községként települt. Á később közéjük keveredett katolikusok a messze fekvő várpalotai plébániához tartoztak. Emiatt a csernyei katolikusok is a helyben levő luteránus pappal kereszteltették gyermekeiket és kísértették ki a temetőbe halottaikat. Külön temetőjük sem volt. 1736-ig ezen nem akadt fenn senki. Ekkor Suron katolikus plébánia létesült, melyhez csatolták a csernyeieket is. 1747-ben a veszprémi püspök kanonika vizitációt tartott. Ezen alkalommal egy hitehagyott házaspárra akadtak, kik korábban katolizáltak, majd Csernyére telepedvén visszatértek az evangélikus egyházba, ami akkor súlyos bűncselekmény volt. Az ügyet a vármegye vizsgálta ki, ennek folyamán a szolgabíró kihallgatásokat eszközölt a két faluban. A katolikusok is bevallották, hogy ők bizony a luteránus pappal temettették el halottaikat, „mivel nincs más a helységben aki temetni tudna". A vármegye Simkovics György evangélikus lelkészt eltiltotta működésétől és kiutasította