Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)
Kállay István: Aba
Ugyanebből az évből (1768) való a szőlőhegyi szabályzat. 119 Eszerint a szüretet sem. a nemesek, sem a jobbágyok addig meg nem kezdhették, amíg az uraság meg nem engedte. Az érett szőlőből — saját szükségletre — a szüret előtt legfeljebb 3—4 tőkét lehetett leszedni. Szüret után tilos volt a szőlőt vagy a mustot elrejteni, amíg az uraság a 12. részt ki nem^vette belőle. Aki az uraság részét három ízben nem adta be, attól a szőlőt elvették. Aki vizes bort adott be, annak egész borát elkobozták. Az úrbérrendezéskor az összes úrbéres lakos száma 83. 120 Ebből telkes jobbágy: 66, házas zsellér: 10, hazátlan: 7. A faluban 23 egész és 4 harmincketted telek volt. A földek II. osztályúak. Egy egész telekhez járt: 24 hold szántó és 12 hold rét. A belső telkek közül 49 hold volt telkes jobbágyé. A szántóföldekből 717 hold telkes jobbágyé, 18 hold zselléreké (összesen 735 hold). A rétből 160 hold telkes jobbágyé, 6 hold zselléreké (összesen 166 hold). A teljes úrbéres terület: telkes jobbágyoké 926 hold, zselléreké 24 hold. összesen 950 hold. Az 1774—1775. évi dikális összeírásban 60 jobbágyról (42 gyerekükről), 23 zsellérről, 12 lakóról, 8 szolgáról, 10 kézművesről olvashatunk. 121 Az 1776. évi adatok szerint 615 felnőtt és 437 gyerek, összesen 1052 személy lakott Abán. 122 A II. József-kori népességösszeírás (1784—1787) 1100 fő tényleges népességről beszél. 123 A házak száma 173, a családoké 219. 55 nemes, 2 pap, 529 nő, 58 jobbágy, 160 zsellér, 9 mesterember, 175 1—2 éves és 42 13—17 éves gyerek lakott a faluban. 1828-ban 349 adózóról olvashatunk. 124 80 jobbágy, 43 zsellér, 41 ház nélküli zsellér, 12 szolga, 2 szolgáló, 16 kézműves, 2 kereskedő lakott a 121 házból álló faluban. A kézművesek közül: pék 1, mészáros 1, takács 9, kovács 3, kerékgyártó, szabó és kádár 1—1. Az úrbéres zsellércsaládfők száma 43, közülük szőlővel bírt 10, a szőlőbirtok nagysága családfőként 150—600 öl. A 41 hazátlan zsellér közül csak kettőnek volt 600—600 öl szőlője. 125 Az 1838. évi összeírás szerint a faluban 1452 nem nemes lakott. 126 Ebből jobbágy 67, zsellér 142, szolga 73, kézműves 23, fiúgyermek 402, nő 743. Az 1846—1847. évi dikális összeírás 62 jobbágyot, 35 zsellért, 4 lakost, 24 kézművest és 8 kalmárt említ. 127 A falu határa a megye jó termőföldjei közé tartozik. Egy 1702. évi összeírás szerint a falu határában 400 hold jó szántó volt, melyet évente kétszer szántottak, rétjét egyszer kaszálták. Szőlőhegye („Hegies hegy") néhány éve puszta. Legelője kb. fél négyzetmérföld. 128 1710—1711-ben viszont csak 47 holdat vetettek be. 129 1715-ben a szántóföld nagysága 153 hold, a réteké 47 hold volt. A szántóföldet kettős vetésforgóban művelték, egy pozsonyi mérő terméseredménye ősziből 3, tavasziból 2 mérő. 130 1720-ban 223 h szántó és 42 h rét volt a falu határában. A földeket két nyomásban művelték. A legelő jó volt, bérbe adásából 58 rft bevétel volt. A lakosság terményei eladásából 12 ft-ot vett be. Kevés erdő volt, a fát 5 mérföldről pénzért kapták. 131 Az 1774—1775. évi dikális összeírás 537 hold szántóról, 214 hold rétről és 16 hold szőlőről beszél. 132 Vályi szerint jó termőföld és elegendő legelő volt. 133 A talajviszonyokban jelentős változást hozott a Sárvíz 1815—1820 közötti lecsapolása. 134 1828-ban 187 h rét és 7 h szőlő volt. 135 Az 1826—1827. évi adóösszeírás 546 hold szántóról és 226 hold rétről, az 1828. évi országos összeírás 375 hold szán-
