Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Kállay István: Aba

tóról és 187 hold rétről szól. 136 1846—1847-ben 552 hold szántó, 226 hold rét és 4 hold szőlő volt a falu határában. 137 1696-ban búzát, árpát, zabot és kölest termeltek. 138 1720-ban a határt két vetésforgóban művelték, egy hold rét egy kocsi szénát hozott. A ter­ményeket nehéz volt eladni: két helyre, Fehérvárra és Budára vitték. A faluban a pozsonyi mérőt használták. 139 Egy 1750-ből származó adat sze­rint az abai határban dinnyeföldek voltak. 140 A Fejér megye gabonaöveze­tébe tartozó Abán a szűkös megélhetésen elsősorban a kaszáló-arató­cséplőmunkák körébe tartozó munkavállalás segített. A faluban szinte kizárólag részes arató-cséplő munkavállalással találkoztak az 1828. évi összeíró biztosok. 141 Nagyobb kereskedelmi vállalkozásról mindössze egy adatunk van: 1837-ben az abai Deutsch Bernát és Jakab alapított fakereskedést, majd hamarosan gyapjúval, gabonával is kereskedtek, fűrészmalmot létesítet­tek, erdőgazdaságot vettek, sőt a bankéletben is tevékenykedtek. Mindez azonban a falu határain kívül történt. 142 Bél Mátyás számol be arról, hogy a falu határa fehérlett a salétrom­tól, melyet só helyett használtak a marhák takarmányozására. Az állat­tenyésztésre — a jó legelők mellett — ez is alkalmassá tette Aba határát. A török alóli felszabadulást követően Fördős Mihály nagyszámú nyájat legeltetett. 143 1 6 9 6-ban 33 ló, 47 ökör, 40 tehén, 13 növendékmarha, 36 borjú, 130 birka, 25 sertés és három méhkas volt a faluban. 144 1711-ben 38 ló, 21 ökör, 30 tehén, 5 növendékmarha, 184 juh, 30 sertés, 6 méhkas. 145 1774—1775-ben már 161 ló, 88 ökör, 63 tehén, Í4 tinó, 42 borjú és 77 ser­tés. Ebben az évben viszont egyetlen juhot sem írtak össze. 146 1846—1847­ben az állatállomány: 210 ló, 34 ökör, 35 tehén és 39 sertés. Juhok ekkor sem szerepelnek. 147 Az 1740-es évekből származó adat szerint a kajtori tó igen gazdag volt halban. 148 „Fördős Mihály uram lajtokkal halakat hordatott a tóba, ezáltal szaporodott el a hal. Combnyi vastag csukák is voltak. Egy sajtárral ivadék halakat is eresztett Fördős Mihály uram a tóba." A halat a katona­ság is vásárolta. A falu vallási megoszlása a reformátusok túlsúlyát mutatja. Már korán, 1631-től van lelkipásztor a faluban, 149 anyakönyvük 1732-től kez­dődik. Az 1680-as években egy Kasdi nevű prédikátor, az újratelepülés idején Kecskeméthi prédikátor, a 18. század elején Bihari prédikátor, 1745­ben Dóczy György ref. lelkész működött a faluban. 150 1733-ban Acsády Ádám veszprémi püspök a falut azok közé a helységek közé sorolta, ahol református lelkész volt, de katolikus lelkigondozás nem. 151 Az 1750-es években az abai reformátusok konfliktusba kerültek a felsőbb hatóságokkal romos imaházuk javítása miatt. A falu 1753-ban hiába kérte a megyétől, majd a helytartótanácstól az engedélyt az imaház tatarozására. A reformátusok azonban nem vártak az engedélyre: maguk tatarozták az oratóriumot. Az ügyből vizsgálat lett, melynek csak az ural­kodó 1767. július 15-i leirata vetett véget; továbbra is tolerálta a refor­mátus vallásgyakorlatot a faluban és megengedte a romos imaház rendbe­hozását. 1768-ban a megye engedélyezte az oratórium melletti harangláb megjavítását is. 152 1762-ben Túri Ferenc abai ref. prédikátor a sárkeresztúri prédikátor temetésén a szeplőtelen fogantatást és az uralkodót sértő beszédet tartott. 2 Fejér megyei történeti évkönyv 13. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom