Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)
Kállay István: Aba
Sólyra szöktek. A Fördős családnak ebben az évben 9 örökös és 5 telepes jobbágya volt (8 jobbágytelek üres volt). A Fiáth családnak ugyancsak 9 örökös és 5 telepes jobbágya volt, 8 üres telekkel. 104 A dikák száma 1703—1704-ben 203 1/2, 1710—11-ben 77 1/2, 1713— 1714-ben 79 1/4. 105 Az 1710—1711. évi összeírás szerint a hospesek, özvegyek és zsellérek száma 30. 106 Az 1712. évi bíró Gyenis Péter, az 1713. évi Gál István, az 1714. évi Mohay Mihály volt. 107 Az 1715. évi összeírás 7 jobbágyot, 17 zsellért és 4 ház nélküli zsellért vett számba. 108 1720-ban 6 telkes jobbágyot, 5 féltelkes és 8 negyedtelkes zselléri jogállású családfőt írtak össze. í():) A jobbágy családok: Szecsődy, Abay, Csörgő, László, Gál, Szabó. Zsellérek: Hajdók, Gál, Farkas, Nagy, Cséh, Kata, Mohai, Varga, Tálas, Bor, Kovács, Boor. 110 1728-ban már 10 jobbágy volt a faluban. 111 1730-ban Aba 110 dika után 445 ft 50 d adót fizetett. 112 A 18. század közepétől kezdve egyre sűrűsödnek a jobbágypanaszok. 1747-ben a falu Fiáth Ádám ellen tett -panaszt a megyénél, mivel Fiáth ,,testpénzt" szedett az elhaltak után. 113 1759-ben a megye a Fördős István földesúr elleni panaszt vizsgálta. 114 1762-ben a falu jobbágyai panaszolták, hogy korábban 75 ft kölcsönt vettek fel kamatra Daróczy Ferenc özvegyétől (Fiáth Zsófiától). A kölcsönt nem tudták visszafizetni, ezért azt Buus István — a kamatokkal együtt — átvállalta. A jobbágyok vállalták az adósság fejében, hogy Buus István Kajtor határában levő gabonáját learatják és asztagokba rakják. A munkát elvégezték, de Buus sem az adósságot, sem a kamatokat nem fizette meg Daróczynénak, aki ezért a jobbágyokat súlyos kamatok fizetésére kényszerítette. 115 1764-ben Aba jobbágyai különböző terheik és káraik miatt Fördős István földesúr ellen panaszkodnak elsősorban. Fördős önkényeskedett, a kialkudott bért nem fizette meg. 110 1765-ben az abaiak amiatt panaszkodnak, hogy földesuruk elvette tőlük szántóföldjeiket és legelőjüket. A megyei közgyűlés — a szolgabírón keresztül — felszólította a földesurat, hogy 15 napon belül állítson össze urbáriumot a jobbágyi terhek könynyítésére. 117 Az úrbérrendezés a faluban 1768-ban történt meg. A felvett jegyzőkönyv szerint a község földesura a Fiáth és Fördős család, 118 illetve a Fördős család leszármazottjai (a Buus és Cseh-Csuzi család) volt. Korábban a helységben urbárium nem volt. 1766-ban úgy egyeztek meg a jobbágyok a földesurakkal, hogy ki-ki a maga erejéhez képest hetenként egy napot robotol. Korábban ez a földesurak tetszésétől függött. A helység határában a földesuraknak malmuk volt, a jobbágyok ott őröltettek. A földesurak sok marhát tartottak, így a jobbágyok marhái részére alig maradt valami csekély „legelő mező". Erdő nem volt a határban, a nádlás és sásnyövés viszont szabad volt. A nádból mindenkinek 40—50 kéve jutott. Szőlő volt a faluban, a község egész évben mérhette borát. Ajándékot nem kellett a földesúrnak adniok. A helység a földeket minden évben kimérte, lépések szerint kiosztotta a gazdák között. Búzából, árpából, zabból, kölesből, juhokból és bárányokból kilencedet adtak, borból a 12. akóval fizettek. A Fiáth családnak három elhagyott fundusa volt. A községi elöljáróság tagjai: Szecsődi János törvénybíró, Abai János bíró, Tálas János, László Mihály, Szűcs György és Haj dók Mihály esküdtek (kik közül egyik sem tudott írni).
