Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)
Kállay István: Alcsútdoboz
Doboz lakatlan, Tabajdhoz tartozott. 1580—1581-ben a budai szandsáknál írták össze. Ekkor 7 házban Dobozy Benedek, fia Miklós, Porti János és Lukács, fia György, Domboki Kristóf, fia György, Dobozy Albert és Lukács, Perenczi János, fivére Mihály lakott. Évente 2000 akcse adót fizettek. 0 1649-ben III. Ferdinánd Doboz, másként Felső Tabajd és Farkasfája pusztákat Dobozy Miklósnak és Jánosnak, Csuthy Balázsnak és Gergelynek adományozta. Az új adománylevél szerint a pusztát már őseik birtokolták, írásos dokumentumaik a mostoha időkben elvesztek. 1666. február 18-án I. Lipót Felsőtabajdot a baracskai Pálffy család nőági örököseinek adományozta. A birtokba iktatást a győri káptalan végezte. 1 ' A török utáni években a Dobozyak, Csuthyak és a tatai harmincados birtokolták, majd 1699-ben (Sajnovics Mátyás közreműködésével) Balogh János győri nemes. Az utóbbi 20 hold szántót művelt és 12 boglya szénát takarított be. A munkákat felcsúti majorságából végeztette. 1724-ben a vármegye pontosan megállapította Acsa, Alcsút és Doboz határát. 7 Egy 1748. évi vizsgálat adatai szerint a reformátusok 12 éve jöttek Dobozra és templomuk, prédikátoruk, tanítójuk nem lévén, Alcsútra jártak, temetni is Alcsútról jött át a prédikátor. A református lakók panaszkodtak, hogy vallásuk gyakorlásában gátolták őket. A birtokon ekkor a Sajnovics és a Dobozy család osztozott (ez utóbbinak 8 háza volt). 1747-ben Dobozy István részét Rudnyánszky József vette meg. 1749-ben jobbágytelkeken élő nemes Cserna Mihály és Bárány Ferenc. 8 1754-ben Csuthy István igazolta, hogy Dobozpusztán adományozott és örökölt birtokrésszel rendelkezett. A megyei közgyűlés ezért úgy intézkedett, hogy a birtokos nemesekhez hasonló módon bírálják el. 1755-ben Csuthy Mihály és János dobozi birtokrészüket 811 ft-ért Sajnovics Mátyásnak adták el. 1762-ben Szabó Judit dobozi birtokrészét 500 ft-ért ugyancsak Sajnovics vette meg. A közbirtokosok panaszkodtak Alcsút lakóira, akik határuk egy részét elszántották, valamint az ácsai erdészre, aki a csordásukat véresre verte. Gabonájukat a szomszédos marhák legázolták. 9 1785-ben Dobozon 34 házban 45 család, összesen 252-en laktak. Ebből nemes 76, paraszt 6, zsellér 14, nő 132, 1—12 éves gyerek 11, 13—17 éves 13. Az állatállomány: 4 ökör, 1 tehén, 1 tinó és 6 ló. Doboz ekkor Vál fíliája, temploma, papja nem volt. Vályi 1796-ban népes, szabad pusztaként említi. Crusius (1805) a bicskei járásban (a Váli völgyben) fekvő magyar pusztáról beszél. Lipszkynél (1808) Doboz (vagy Dobosz) magyar pusztát találjuk. 1815-ből való a „Kása-főző dűlő" helynév. 10 Ludovicus Nagy 1328-ban 56 házról és 257 lakosról beszél. Ebből többek között házas zsellér 23, hazátlan 14, kézműves 6 (molnár 1, mészáros 1, csizmadia 1, takács 3). Az összeírás 2 hold szőlőt is említ. Dobozon 1828-ban egyebek között 85 Dobozy, 21 Csuthy, 9 Kónya, 4 Miklós, 5 Cserne, 12 Elek és 2 Szenté, összesen 166 nemes élt. 1838-ban 349 lakosa volt Doboznak. 11 1839-ben a Dobozy, Kónya, Érdy, Balogh, Csuthy, Csányi, Elek, Matkovics családok birtokolták. Ekkor épült barokksisakos homlokzati toronynyal, félköríves szentéllyel, síkmennyezetes hajóval, oszlopos karzattal a református templom. A faluban református iskola működött, de a tanulók
