Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Kállay István: Alcsútdoboz

ő nevével volt összekötve a falu fejlődése. Maga is sokat időzött Alcsúton, ahonnan levelezés útján fontos államügyeket is intézett/

10 1828-ban a Körmendi, Erdős, Szekér, Vasanics, Jarjai, Elek és Simon nemes családok éltek Ácsán. 1843-ban József nádoron és István főhercegen kívül az Elek, Erdős, Mészáros, Simon és Vasanics nemesi családokat írták össze. 1846-ban jobbágy telken élt az Erdős, Elek, Simon és Vasanics nemesi család/

1 Az 1696. évi összeírás 22 házat tüntet fel Alcsúton. Megállapítja, hogy a kevés legelő középszerű, az erdő kevés, tűzifának szűkében van a lakosság. A háztulajdonosok a következők: Miklós Tamás bíró, Parthy Mihály, Szalay György, Elek György, Tott István, Takács György, Bárányos József, Böcsey Mihály, Elek József, Simon József, Sebeők István, Nagy Balázs, Sebeők András. Adonyi András, Patkós István, Tompa Mihály, Enes György, Borsos Pál, Szalay Mihály, Miklós Irhre, Csuthy István es Bencza Mihály.

42 1701-ben a falu a pálosoknak 100 ft-ot fizetett robotos tizedmegváltás címén. A kocsmáitatást Szent Mihálytól Szent György napig a rend folytatta. A szőlősgazdák hegyvám helyett 1—1 kappant adtak. A falu közösen 20 icce vajat adott. A falu 149 1/4 dika után 291 ft 5 dénár adót fizetett. A járásban összeírt 20 falu közül az adó nagysága tekintetében Alcsút a 15. helyen állott.

43 1702-ben 11 egész-, 12 fél-, 1 negyedtelkes jobbágy és 8 zsellér élt a faluban, lakossága 180 körül mozgott. A falut a kamarai adminisztráció 2450 ft-ra értékelte.

44 A dikák számának alakulása változó képet mutat: 1703—1704-ben 109 1/2, 1710— 1711-ben 57 3/4 és 1713—1714-ben 54 3/4 dika.

45 1717 körül, Üjvári Imre földesúr megölése után 19 egész- és 17 féltelkes jobbágyot írtak össze, akik az özvegy földesúrnőnek évenként 100 ft-ot fizettek, heti egy napot robotoltak. Minden tehén után 1/6 rész vajat, minden ház után egy tyúkot adtak. Ekkor a faluban a Párti, Juhász, Hajas, Simon, Elek, Pintér, Dobozy, Németh, Hegedűs, Molnár, Szabó, Sebeők, Földi, Tolvay, Ádám, Nagy, Dobos, Horváth, Becsei, Bárányos, Tóth, Mányoki (bíró), Takács, Miklós, Juhász, Csuthy, Komáromi, Váczi, Szálai és Csizmadia család lakott.

40 Az alcsútiak gyakran fordultak a vármegyéhez az elviselhetetlen" földesúri terhek miatt. Az 1724. évi összeírás megállapítása szerint Alcsút jóval szegényebb volt, mint Acsa. Csupán a széna volt több a Váli víz mentén (104 kocsi). Az összlakosság 180, ebből telkes gazda 24, zsellér 5 házaspár, 11 egész, 12 fél, 1 negyed telekkel.

47 1730-ban a falu 60 1/4 dika után 244 ft adót fizetett. A növekvő terhek miatt az alcsútiak más helységekbe (Szekszárd, Etyek, Gyúró, Kocola, Tarján) szöktek.

48 A pálosokkal kötött 1753. évi szerződés szerint az alcsútiak évente 100 rajnai ft-ot, minden terményből nyolcadot, a kukoricaföldektől gazdánként 1—1 mérő szemes kukoricát, a borjas tehenektől 1—1 meszely vajat, gazdánként 1—1 kappant, ludat, 4—4 baromfit és 25 tojást adtak. A rideg marhák után darabonként 6 garas, a rúgott borjú után 3 garas fűbért fizettek. A mészárszék fele a jobbágyoké volt, bort Szent Mihály naptól Szent György napig mérhettek. A külső vendégfogadókban a borsör-, pálinkaárulás joga a földesurat illette. A falun belül levő rét egy részét 36 jobbágy és 5 árendás kapta.

40 Az alcsútiak ebben az időben az árendások elszaporodása miatt panaszkodtak, akik nem vállalták részüket a közös terhekből. Kérték, hogy vagy őket is emeljék fel az árendás stá-