Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alap

ben már 89-en dolgoztak a gépállomáson. Az első években 8 község határában dolgoztak az alapi gépállomás munkásai, és összesen 30 000 kat. holdat műveltek meg. Kezdetben a kisbirtokos réteg elég bizalmatlan a gépállomás munkásaival szemben. A traktor látványa, zaja az akkori falvakban ekkoriban összefonódott a helytelen agrárpolitikával, abban az erőszakos kollektivizálást, a beszolgáltatást, a lakosságnak ezzel kapcsolatos zaklatásait látták. A gépállomás dolgozói a kisbirtokosok földjein nehéz körülmények között, rossz politikai légkörben végezték munkájukat, s lényegében csak a termelőszövetkezeti csoportoknál igényelték munkájukat. Az ötvenes évek közepén, amikor a kisbirtokon az állami nyomás némileg enyhült, kezdett a bizalom a gépállomás iránt is ébredezni. 1957től pedig már a gépállomás fejlesztésével fel is hagytak. A gépek egy részét az újjáalakuló termelőszövetkezetek kapták meg. Ebben az esztendőben 18 721 kat. hold földet műveltek meg az alapi gépállomás dolgozói.

198 A mezőgazdaság szocialista átszervezése során a gépállomást felszámolták. A Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezeti Csoportot 1949. augusztus 20-án 9 család alakította meg Koller-pusztán. A csoport a III. típusú szövetkezeti tömörülésbe tartozott; elnöke Lábodi István lett. A szövetkezet tagjai földdel nem rendelkeztek, így 110 kat. hold területet kaptak az állami tartalékföldekből. Állatállományuk, gazdasági felszerelésük sem volt, államkölcsönnel kezdték meg a közös gazdálkodást. Ebből vásároltak egy pár lovat, s ebből fizették a gépállomás dolgozóit is, akik a talajművelést végezték. Közben Békés János és Monori József is viselték az elnöki funkciót. A gyakori vezetői személycserék azonban a fennálló helyzeten nem tudtak változtatni. Tőke hiányában minden nemes törekvés meghiúsult. 1952-ben a szövetkezet hatósági közbelépés következtében 80 tagra gyarapodott; birtokos parasztok csatlakoztak a csoporthoz. Űj elnökük, K. Tóth István hozzáértőén gazdálkodott. A tszcs immár 840 kat. holdat művelt, az 1952. évet mégis 100 000 forintos mérleghiánnyal zárták. 1953-ban — amikor lehetőség adódott a szövetkezet elhagyására — 40 fő hagyott fel a kollektív gazdálkodással. A visszamaradt 40 fő azonban tovább dolgozott, év végén 30 forintot fizettek munkaegységenként. Lényegében 1953-tól lehet számítani azt az időpontot, amelyől kezdve a termelőszövetkezet fejlődni kezdett. Kihasználták a kedvező természeti feltételeket, földrajzi adottságokat, melyet az alapi táj, s a föld nyújtott, így az állattenyésztés, a hizlalás lett a tszcs egyik fő jövedelmi forrása. Ahogy az eredmények mutatkoztak, úgy kezdett a kisbirtokosok érdeklődése is a tszcs felé fordulni. 1954-ben 36, egy esztendő múltán már 58, 1956-ban pedig 90 taggal dolgozott. Az egy munkaegységre kifizetett összeg 1954-ben 55 forint volt, 1955-ben pedig már elérte a 70 forintot. 1956-ban Meggyessy János irányította a közös gazdaságot.

199 A fejlődőképes gazdaság jele az is, hogy a megyei vezetőség a tsz-t anyagi segítség megadására alkalmasnak találta. így többek között 1954-ben, amikor a tsz tanyaközpontját villamosították, erre a célra 40 000 forint hosszúlejáratú kölcsönt kapott.

200 A tszcs gazdasági erejét jelzi az is, hogy 1956 őszén nem oszlott fel. A tagság ugyan 37 főre csappant, de ez a mag megőrizte a vagyont. 1956 őszétől Takács János elnök nevéhez fűződik a tszcs újraszervezése.

201 A tszcs-ben maradottak — főleg a volt agrárproletariátus — sorsukat csakis a közösségben, a kollektív gazdaságban tudták elképzelni. A szövet-