Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Források - Benda Kálmán – Nehring, Karl: Székesfehérvár 1602-es török ostromának naplója

odarendelte még Malines kapitány urat katonái egyrészével, mint tapasztalt katonát, akit gyakorta megkerestek tanácskérés céljából. A két kapitány közül az egyik napon az egyik állt őrséget, a másikon a másik. Ugyanezen a napon, miután a korábban a várban lévő von Althan [d'Altam] ezredes emberei eltávoztak,

0 helyüket a három kapitány egyenként elfoglalta a városban, ahogy az ezredes úr parancsához híven a várnagy

(> kijelölte számukra, vagyis Herberstein [Ermestano] úrnak a Besliavárossal' szembeni bástyát, Schiffer úrnak a templom mögötti térséget és az említett Malines [Milines] úrnak a palotai kaput a felvonóhíddal [? springo]; így mindenki igyekezett elhelyezkedni katonáival, amenynyire ilyen megrongált helyen egyáltalán lehetett. Augusztus 9. A tábornagy úr 7 órakor elhagyta a várost, hogy visszatérjen a [győri] táborba; az ezredes úr, néhány kapitány és a várnagy elkísérte egészen a hídig. Ahogy [a kísérők] a városba visszatértek, az erődítmény látótávolában feltűnt a boszniai pasa, a budai seregből való hatalmas lovas csapatával; közülük néhányan, de szám szerint kevesen megközelítették a Besliavárost, az ezredes úr azonban néhány magyarral a városból kirontva maga rohant rájuk, és az ellenség szétrebbenve visszavonult. Ezen a napon más említésre méltó nem történt. Ahogy az ezredes úr visszatért a városba, szigorú utasítást adott a kapitányoknak, hogy amennyire csak lehet, mindnyájan a legnagyobb igyekezettel és buzgalommal magasítsák a bástyák mellvédjeit és a sáncokat, tekintettel arra, hogy a védőberendezések, munkások hiánya miatt, fele olyan magasak sincsenek, mint amilyen szükséges volna ebben a helyzetben; amellett pedig mindeddig még egyetlen ágyút sem állítottak fel rájuk, csak ezen a napon. Ennek következtében tehát olyan megfeszítetten dolgoztak, hogy az ellenség megérkezését már közepes védelmi helyzetből fogadták. A hajdúkat, akiknek száma 800-ra rúgott, a palotai és a csíkvári kapu között elterülő külvárosban helyezték el, és a két sánc között osztották el őket. Augusztus 10. E napon az ezredes úr minden erejét arra fordította, hogy a leggyöngébb helyeket megerősíttesse és az erődítményt a lehető legjobban kijavíttassa. így építeni kezdett egy sáncot a városon kívül, a palotai kapu előtt, és kiszélesítette a Sziget körüli árkot, de ahogy már előbb is mondtam, a munkaerő, idő és egyéb hiányok miatt nem sikerült a munkát tökéletesen elvégezni. Augusztus 11. E napon 8 óra körül Battyán [Battian] felől nagy számban kezdett feltűnni az ellenség, óvatosan osonva előre a szőlőhegy lábánál. Néhány török megközelítette a térséggel szembeni mocsarat, hogy kifürkéssze az újonnan létesített sáncot, de a magyarok és egy-két német, akik a Besliaváros előtt álltak őrt, megakadályozták őket ebben. A várat megközelítő török csapatokat tüzérségünk megzavarta és károkat okozott bennük. Déltájban megjelent a vár alatt az ellenséges tábor, igen sokan voltak, amennyire meg lehetett ítélni, mintegy 250 ezren.

8 Tüzérségünk őket is erős tűz alá vette, így a nagyobb csapat kénytelen volt szétválni és feljebb húzódni a szőlőhegyek felé. Besliaváros mögött, egy magasabb dombon helyezkedtek el. A görögországi beglerbég a csíkvári kapuval szemben állapodott meg táborával, a mocsár mellett, egy magasabban