Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Források - Benda Kálmán – Nehring, Karl: Székesfehérvár 1602-es török ostromának naplója

fekvő részen. Estefelé az ellenség kísérletet tett a Besliaváros elfoglalására, a mieink azonban visszaverték őket. Ezt látva, az ellenség árkokat kezdett ásni és három ágyút helyezett el a Besliavárossal szemben. Augusztus 12. Az ellenség egyfolytában verette a Besliavárost az említett három ágyúval; három másik ágyút a Szigeten lévő erőddel szemközti helyre vontatott, melyet Heissenstein [Haisinstan] báró 200 embere és száz magyar védett. Csíkvár felől három másik ágyút állított az ellenség, ezzel lövette a mondott erődöt és a templomot; ezeket a részeket Tschernembl [Sernemei] báró és Escher [Esser] kapitány úr védte 200 emberével, továbbá Malines kapitány úr néhány katonájával; magyarok is voltak itt néhányan. Ezenközben az ellenség nem vesztegette az időt, árkaikkal egyre közelebb kerültek. Más ezen a napon nem történt. Az ezredes úr is teljes erejével, éjjel-nappal dolgozott a városán belüli és kívüli erődítéseken. A következő éjfél körül Francesco Bolognini Bolognese úr, Szent István lovagja

9 és a vár várnagya [sargente maggiore], az ezredes úr parancsára a Besliavárosból a városba vezényelte a németeket és magyarokat, ugyanis nem volt szándékában azt megvédeni, legfeljebb feltartani az ellenséget és időt nyerni. Az ellenség napfelkeltéig nem vette észre a visszavonulást, mert az említett várnagy égő fáklyákat hagyott hátra és néhány katonát a különböző, javítás alatt álló helyeken, de amikor rájöttek, hogy mi történt, berohantak és elfoglalták, nagy üvöltözés és fegyvercsörgetés közepette, féktelen örömrivallgással. A nagy bástyával szemben felállítottak három ágyút, ezekkel lőtték a teret és a vár egyéb védelmi berendezéseit, nagyobb károkat azonban nem okoztak, mert saját tüzérségünk oldalról tüzelt rájuk és más módon is védekeztünk. Augusztus 13. Az ellenség egyetlen tevékenysége az volt, hogy árkokat ásott, főleg Herberstein [Ermestano] úr bástyájával szemben; lövészeink azonban erősen akadályozták őket ebben. Augusztus 14. 7 és 8 óra között az ellenség először rohamozta meg a Szigetet, átkelve a mocsáron. Az élen a franciák jöttek,

10 zöld zászló alatt, és összecsaptak a mieinkkel; mivel Heissenstein [Haisinstano] kapitány úr nem bírta őket embereivel feltartani, az ezredes úr és a várnagy személye ien sietett segítségére, egy csapat némettel és magyarral, és visszavonulásra kényszerítette az ellenséget a mocsárban; sok halottat hagytak maguk után, Masulonak, a jelenlegi boszniai dervis-pasának pedig a térdét átlőtte egy nyílvessző. így a mi csekély, és sajátmaguk nagy veszteségei közepette visszavonulásra kényszerültek. Az ellenség egész napon át más kísérletet nem tett. Serényen dolgoztunk erődítéseinken, az ezredes úr két kis sáncot emeltetett a Sziget jobb és bal oldalán a mocsár közelében, és parancsot adott a várnagynak, hogy a jobb oldaliba magyarokat, a bal oldaliba németeket állíttasson, ahogy meg is történt. Augusztus 15. A törökök másodszor rohamozták meg a Szigetet és elfoglalták azt a kis sáncot, amelyben a magyarok voltak, lekaszabolva őket. Az ezredes úr a nagyobbik erődből kivezényelt néhány magyarral és némettel személyesen ment segítségükre, odasietett Heissenstein [Haisinstano] kapitány is valamennyi katonájával, így a törököket újra vissza-