Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
Ferdinánd József nyugalmazott kapitány, a megyei nemzetőrök parancsnoka augusztus elején látott hozzá a fegyvergyakorlatok megszervezéséhez. A megyebizottmány is támogatásáról biztosította a nemzetőr őrnagyot, s szükségesnek vélte, hogy az alispánokkal együtt ő is szemlét tartson a megyében, és a még tapasztalható ellenszenvet, elfogultságot „legyőzvén", a népet világosítsák föl a hazát fenyegető veszélyről. 14i> Az ellenforradalom fegyveres támadásának küszöbén a megyei nemzetőrök szervezettsége nem érte el a kívánt mértéket. Ferdinánd körútja sem eredményezett lényeges változást; a kiképzést, a fegyvergyakorlatok megtartását az aratási és betakarítási munkák gátolták. Székesfehérváron a nemzetőrség „rendezésével megbízott küldöttség" Hamvasy városkapitány irányításával hatékony munkát végzett. Az önkéntes nemzetőr sereg felállítását a tanács támogatta, s a toborzás polgári parancsnokává Niczky tanácsnokot nevezték ki, és a táborozás elősegítését a tanácsülésen megjelent polgárok is vállalták. A nemzetőrök összeírását, századokba történő beosztásukat folyamatosan végezték, júniusban már a fegyvergyakorlatok megtartása elől is elhárult az akadály: a nemzetőrök felszerelésére 1000 puska érkezett a városba. Braun József képviselő a tisztválasztás lebonyolítását is sürgette; véleménye szerint június második felében — a már felállított 8 század mellett — további 4 nemzetőr század szervezését kell befejezni. A 12 nemzetőr század felállítása zökkenőmentesnek bizonyult. A hónap második felében 1694 fő volt az összeírt nemzetőrök száma. 1 '' 6 A szervezés előrehaladtával a tisztválasztás kérdésének problémája került előtérbe. Közel 200 nemzetőr petíciót juttatott el a polgármesterhez, amelyben követelték, hogy a nemzetőr századok tagjai szabadon választhassák meg tisztjeiket. A demokratikus követelés még a közgyűlésen sem talált egyértelmű támogatásra. A hosszan tartó vitának Detrich Zsigmond középutas javaslata vetett véget. A képviselővel egyetértők a nemzetőrségre bízták a vita eldöntését, csupán azt hangsúlyozták, előbb tegyék le az esküt, s utána állapítsák meg, hogy tisztjeiket közösen vagy századonként választják. Az eskü letételét követően ugyan kisebb atrocitásokra került sor, végül is azonban a többség akarata érvényesült. A tisztválasztást a lehető legdemokratikusabb módon oldották meg: minden század maga választotta elöljáróit. 1 '" A tisztek és tiszthelyettesek megválasztása utáni közgyűlésen Orsetti képviselő többek véleményét fogalmazta meg, amikor követelte; határozatban mondják ki, tanácsnok ne lehessen nemzetőrtiszt. A vita során ismertté lett a kisebbség aggodalma, akik Orsettivel az élükön attól tartottak, hogy a tanácsnak az őrseregre gyakorolt befolyása nem kívánt mértékben megerősödik. A személyi ellentétektől sem mentes javaslatot elvetették, mert a törvény mindenkit — nemzetőri kvalifikációval rendelkezőket — kivétel nélkül szolgálatra kötelezett, s a megválasztott tanácsnokok kötelességeik maradéktalan teljesítésére fölesküdtek. A köz-
