Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
ben szervezte a népfelkelést, és a Honvédelmi Bizottmány utasítása szerint fel kellett vennie a kapcsolatot Batthyány kormánybiztossal. 208 A Fejér megyei népfelkelést illetően kiadott rendelkezések nem bizonyultak egyértelműnek; Perczel, Szekulits és Nemegyey egymástól függetlenül utasíthatták Batthyányt. Az intézkedések koordinálása elmaradt, az események drámai sodrában a szabadcsapatok fegyverbe szólítására nem is került sor. A Muraközből visszarendelt Perczel Pápán december 27-én reggel 5 órakor értesült arról, hogy Görgey feladta Győrt, s a Mészáros úton folytatja a visszavonulást. A Csányitól érkezett tudósítás mellett Görgey egy kis „iratkáját" is átvette, melyben Perczel további visszavonulásának útvonala volt kijelölve. A rendelkezés értelmében 27-én Teszért és Tamásit, 28-án Kisbért kellett elérnie. Görgey a visszavonulás utolsó állomáshelyéül Martonvásárt határozta meg. Perczel igen éles hangon mondott véleményt Görgey és törzskara döntéséről: ,,. ..azon tudományos úri emberek, kevesebbet látszanak érteni a hadviselethez, mint táblabíráink". A visszavonulás tervéről szólva már aggályait is megfogalmazta: ,,. . . vajmi könnyen meglehet, hogy csatlakozásom véle ha az ellenség mohón törtet előre nem sikerül." 2 '' 9 Győr feladása után még inkább elmélyültek az ellentétek a két tábornok között. Perczelnek — hadmozdulatai kidolgozásakor — figyelembe kellett vennie, hogy az osztrák erők két oldalról is fenyegetik, nevezetesen: Jellasics I. hadteste és a Zala megyébe betört Nugent és Burich parancsnoksága alatt álló katonai egységek. A hadtesthez tartozó Szekulits-dandár Sümegen állomásozott, s három zászlóalja teljesen fegyvertelen, rosszul fölszerelt századokból állt. Perczel és Szekulits állandóan szorgalmazták a „gatyás, bocskoros" honvéd zászóaljak fölszerelését. De nemcsak felfegyverzésük okozott gondokat, hanem a zsold elmaradása is. Mindezek a zavaró tények nem gátolták a dandár parancsnokát abban, hogy Veszprém és Zala megyékben a népfelkelésről rendelkezzen. Elsősorban Zala megye első alispánját szólította fel a népfelkelés megszervezésére, ugyanis Nugent császári tábornok „kevés rendes, de sokkal több szedett, védett néppel" betört Körmendre, a jelentősebb reguláris erőkkel rendelkező Burich Baksa és Lendva térségében nyomult előre. aK1 Az ellenforradalmi erők koncentrált támadásának következményeként az ország határszéli megyéinek elfoglalásával párhuzamosan megkezdődött a délnyugati részek megszállása is. A honvédalakulatok visszavonulása szabaddá tette előttük az utat az ország középső területei felé. Windischgraetz kisebb erőt képviselő megszálló alakulatai ellen a felkelt nép állandó fenyegető rajtaütésekkel, meglepetésszerű támadásokkal a siker reményében vehette fel a harcot. Ezt ismerte fel Perczel és Szekulits, s ezért szorgalmazta a szabadcsapatok tevékenységét. Perczel — a visszavonuló Görgey útmutatása szerint — december 27én megindította hadtestét Kisbér térségébe, hogy elzárja a bakonysárkányi hegyszoros bejáratát. Szekulits a veszprémi úton Székesfehérvár felé közeledett. Horváth őrnagy a feldunai hadtest parancsnokának utasítására a pesti zászlóaljjal, a Miklós-huszárok századával és a 6. lovassági üteggel Kismegyerről Táplánon át Mezőörsre vonult, s a Perczel-hadtest megérkezéséig biztosította a bakonysárkányi pozíciót. Görgey Felsőgallára helyezte át főhadiszállását. December 28-án a Karger-dandárt Szárra rendelte. 7 Fejér megyei történeti évkönyv 12. 97
