Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

kisbíró egy szolgalegényt menesztett Sárosára, azzal az üzenettel, hogy a sárosdiakse engedjék magukat összeírni, ,.perkátaikként" viselkedjenek. Arra törekedtek, hogy a szomszédos helységek is az ő példájukat kövessék. A perkátai bíró, aki szintén részese volt az ellenállásnak hamarosan összehívta az elöljáróság tagjait. Vissza akarta hívatni az összeírókat. Véleményével az elöljárók nem értettek egyet, az volt az álláspontjuk, hogy meg kell várni a fejleményeket, főként azt, miként alakulnak a környező helységekben — elsősorban Sárosdon és Seregélyesen — az események. Az ellenállást a seregélyesi és sárosdi elöljárók nem követték, az utóbbi helység lakosai szimpátiával fogadták a perkátaiak felhívását, de az elöljárók a nép ellenállását meghiúsították. Az eseményekről értesülő megyebizottmány azonnal intézkedett. Hercegfalvára és Perkátára katonaság kirendelését tartotta a legcélszerűbbnek. A parasztmozgalmak leverése során követett eljárás megismétlésére nem volt mód. Sorkatonaság nem állt a megyei vezetők rendelkezésére, ezért a városi tanács gyors segítségét kérték, azt, hogy 250 fölfegyverzett nemzetőrt rendeljenek a falvakba. A megyei nemzetőröket ismét nem akarták a rend fenntartására bevetni. Átiratukban arra hivatkoztak, hogy fegyverek hiányában ,,a kitűzött célra nem alkalmazhatók". Érvelésüket mégsem fogadhatjuk el, ugyanis a megyei nemzetőröket az osztályhelyzet, a sérelmek azonossága közel hozhatta az ellenállókhoz,s ezt a megye vezetői, miként korábban, úgy most is el akarták kerülni. A városi nemzetőrök szeptember 7-én érkeztek Perkátára. Hamarosan megkezdődött a lakosok kihallgatása, a vezetők bebörtönzése. A megyebizottmány küldöttsége az elöljárókat tette felelőssé a történtekért. A sorkötelesek összeírásakor rendbontásra nem került sor, de a lakosok magatartása arról győzte meg a küldötteket, hogy csak a rendfenntartó alakulat jelenléte miatt nem tanúsítottak ellenállást. Maguk a küldöttek sem voltak meggyőződve eljárásuk eredményességéről. „Perkátán csend és rend ugyan eszközölhető, de lakosainak nagyobb része javíthatatlan, mert noha néhány száz ember jelen volt az udvaron a sorkötelesek összeírásakor, még is alkalmas tanút csak egyet is találni nem sikerült, de meggyőződtünk arról is, hogy ... a mostani bajok kútforrását az elöljárókban kell keresni, kik . . . erélyesen fel nem léptek, vagy tehetségük szerént a fokonként keletkező viharnak ellent nem álltak, hanem ... a lázadási anyagot a nép közt. . . hintették, s a bekövetkezett zavart előidézték." m

ávozásuk előtt, a megyebizottmány utasítására, feloszlatták a helység nemzetőreit, fegyvereiket lefoglalták. A letartóztatott elöljárókat vasra verték, vagyonukat lefoglalták. „Megbízható" egyéneket neveztek ki a község vezetőivé. Hercegfalván is hasonló megtorlásra került sor. Zsellérek és telkesek, jómódú parasztok és kézművesek elutasító magatartása, gyanakvása az ellenforradalom fegyveres támadásának küszöbén a jobbágyfelszabadítás ellentmondásaira irányította a figyelmet. De a történtek arra is utaltak, hogy a liberálisok vezette megyebizottmány a sorkötelesek összeírását megelőzően nem világosította fel a parasztokat az országot fenyegető veszélyről, a bécsi udvar által felhasznált Jellasics támadásának előkészületeiről, a délvidéki eseményekről. Az elmondottakat példázza a bebörtönzött perkátaiak petíciója is. Kétkedő tudatlanságukra hivatkoztak, amiért meghiúsították a sorkötelesek összeírását, közvetve