Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
„magukat el nem ígérhetik". Vállalták azonban, hogy 10 hétre az önkéntesek közé belépnek, de a szolgálatuk letelte után ragaszkodnak felváltásukhoz. Pákozdon a lelkesedés ellenére többen visszaléptek, sorshúzást követeltek. Nagy Károly szolgabíró a toborzás eredménytelensége láttán — Gárdonyban 17, Pákozdon 3, Zámolyon 2. Sukorón 1 nemzetőr jelentkezett — felvetette, hogy a bizottmány határozza meg az egyes helységekből kiállítandó önkéntesek számát. A toborzás csupán egy helységben, Csákváron járt sikerrel. A mezőváros lakói közül augusztus 23-án 135, augusztus 27-én 35 fő jelentkezett. Csákberényben 19 nemzetőr csatlakozott. A bizottmány a két helység önkénteseinek összevonását rendelte el, hogy a fegyvergyakorlatokat minél előbb megkezdhessék. A megyei főorvos és Ferdinánd őrnagy alkalmasságukról győződött meg. Szeptember 2-ig 548 önkéntest írtak össze a szolgabírák, a megyei nemzetőrök közel 6%-át. Az önkéntes nemzetőrök vagyoni helyzetét, rétegeződését nem vizsgálhattuk, ugyanis a fennmaradt összeírások nem tüntetik fel osztályhelyzetüket. Életkoruk, alkalmasságuk fontosabbnak bizonyult, mint vagyoni helyzetük rögzítése. A csákvári önkéntesek közül 106 fő volt hadviselésre alkalmas, s ez esetben a megyei felülvizsgáló küldöttség feltüntette osztályhelyzetüket. 26 telkest és 50 „atyai hatalom" alatt levőt, 18 kézműiparost és legényt, 8 zsellért és 1 tanulót találunk közöttük, de a haza védelmére fegyveres szolgálatra jelentkezett a kerületi szolgabíró, a református lelkész és a tanító is. ,;> '' Az Összeírás, majd a későbbi jelentések is bizonyítják, hogy az Önkéntesekre Ügyelő Bizottmány felülbírálta korábbi rendeletét, amellyel a nemzetőr-kvalifikációval nem rendelkezőket kizárta az önkéntesek sorából. Szeptember 1-én a megyebizottmány pedig határozatban erősítette meg: minden „becsületes jellemű egyén" felvehető. 1 * A toborzásnál felmerült konfliktusok ismeretében megállapíthatjuk: későn született meg a döntés. Lovasberényben — akik nem feleltek meg a nemzetőrökkel szemben támasztott követelményeknek és korábban önkéntesnek jelentkeztek —. a mezővárosban toborzott szabadcsapathoz vonultak be.'°' Űjból jelentkeztek az osztályellentétek, a pákozdi önkéntesek elégedetlenségüknek adtak hangot. Megtagadták a kiindulást. Az urak helyett nem vonulnak táborba, jelentették ki a jegyző előtt. A szolgabíró véleménye szerint az önkéntesek közül többen a haza megvédését „hitegetésnek s csalásnak" tekintik. Moha önkéntesei is megtagadták a bevonulást, az elöljárók azzal az indoklással kérték felmentésüket, hogy az otthon maradók az őszi betakarítási munkákat nem tudják elvégezni. Csurgón megtámadták a jegyzőt, s azzal fenyegették meg: ha elmegy az önkéntesekkel, akkor helyébe azonnal más jegyzőt választanak. 158 Az ellentétek új forrását jelentette az önkéntesek összevonását elrendelő határozat. Mórit és Seregélyest jelölték a fegyvergyakorlatok színhelyének. Az önkéntesekre Ügyelő Bizottmány javaslatát a megyei törvényhatóság nem hagyta jóvá, hiszen az említett mezővárosokban az önkéntesek megjelenésével a rendfenntartást nem tudták biztosítani. Biztonságosabbnak vélték a megyeszékhelyen elhelyezni őket. így a rendszeres felügyeletet és ellenőrzést is meg tudták szervezni. Az elhelyezés gondjain a magisztrátus segített, a városi laktanyát átengedték a megyei önkénteseknek, s korlátozott mennyiségben fegyvereket bocsátottak rendelkezésükre. A fegyverek biztosítása, a Székesfehérvárra bevonultak felszerelése 5 Fejér megyei történeti évkönyv 12. 65
