Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
nincs". 10 ' A tevékenységét megkezdő bizottmányban még nem vett részt a tagok mindegyike, erre utalt a május 24-i határozat, amely a bizottmány névjegyzékének kinyomtatására adott utasítást, tekintettel arra, hogy megválaszátsukról többen nem értesültek. m A tanácskozás rendjéről, a megválasztottak értesítéséről hozott határozatok a testület szervezeti mechanizmusának kidolgozását is jelentették, ugyanakkor feladataik ellátását, tevékenységük hatékonyságát is szolgálták. A megyei parasztmozgalmak elfojtása, a rend és a nyugalom fenntartása a bizottmány egyik alapvető feladatának bizonyult. Már május 2-án feloszlatták az ideiglenes választmányt, de a kerületekben munkálkodó „csendválasztmányt" nem számolták fel, hanem munkájának további folytatására adtak utasítást. A szolgabírák kötelesek voltak a helységekben előforduló mozgalmakat azonnal bejelenteni, ötnaponként abban az esetben kellett jelentéseiket megtenni az alispánnak, ha rendkívüli esemény nem zavarta meg a kerületeikhez tartozó helységek biztonságát. A megyei parasztmozgalmak tárgyalásakor már láttuk, milyen intézkedéseket foganatosított a bizottmány a „zendülések" megfékezésére. Az adminisztratív eszközök alkalmazása mellett „egy népszerű hirdetmény" összeállításával akarták a megye parasztságát felvilágosítani, hogy a törvények „bal magyarázatából" származó káros következményeknek elejét vegyék. A „népszerű hirdetmény" a szőlődézsma, a bérleti földek, a kisebb királyi haszonvételek kérdésével, a zsellérek helyzetével, valamint az úrbéri telkek eladásával foglalkozott. Ez utóbbi esetben azt határozták meg, hogy a belső telek a külsőtől elválasztva is eladható. 100 Gyakorlatilag a megyei bizottmány a parasztságot közvetlenül érintő törvénycikkek publikálása óta hangoztatott koncepció megismétlésével akarta célját elérni; az pedig ahogy március végén nem járt sikerrel, úgy május elején sem. Az igazságszolgáltatás átszervezésének irányítása is a bizottmány feladata volt. Az utolsó rendi országgyűlés törvényei az igazságszolgáltatás megyei szervezetének históriájában — annak ellenére, hogy a bíróság struktúrájában nem történt teljes, átfogó szabályozás — maradandót alkották. A közigazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztását nem mondották ki a törvények, de a bírósági szervezet feudális jellegét erősen csökkentette az 1848. évi IX. te. amely felszámolta a jobbágyságot s ezzel párhuzamosan megszüntette az „úri törvényhatóság"-ot, az úriszéket. A sommás szóbeli és mezei rendőrségi kihágások, perek esetén — amelyek fölött eddig a földesúri hatóság ítélkezett — a szolgabírák, a szolgabírói székek hoztak ítéletet. A megyei törvényszék a jelentősebb polgári és büntetőperekben töltötte be az elsőfolyamodású és fellebviteli bíróság feladatkörét. A parasztok és a földesurak között felmerülő, az úrbériséget illető perekben első fokon az alispáni bíróság jogszolgáltató szerepe érvényesült A megyei törvényszék munkája a törvények hatására jelentősen megnőtt, de a helyi parasztmozgalmak során letartóztatottak ügyének kivizsgálása, gyors elítélésük is gyarapította az igazságszolgáltatás megyei apparátusában dolgozók feladatait. A megnövekedett feladatok zavartalan ellátása késztette arra a bizottmányt, hogy 66 ülnököt — törvényszéki bírót —- válasszon a törvényszék igazságszolgáltató tevékenységének előmozdítására. Az ülnökök megbízatása csupán egy évre szólt. A megbízatás letelte után, amennyiben az országgyűlés a bírósági szervezet felépítéséről
