Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
mazása annyival inkább szükséges, minthogy a jelentő választmány a károk fellett a vétkesekre rendelkezést a vizsgálat alkalmával a népnek ingerültsége miatt nem eszközölhetett, de különben is a falopóknak száma 335-re rúg fel és az általuk tett károsítás 860 Ft-ra becsültetett, a tolvaj puskások pedig 22-en vágynak, a fiatal vágásokban erőszakosan legeitetőknek száma 115-re mégyen. így egy részről a lakosságnak nyilvános ingerültségét, másrészről a rendbontók sokaságát figyelembe véve a rendnek mielőbbi helyreállítására nagyobb erő szükségeltetvén. A megyei bizottmány közbe jöttével a Fej érváron tanyázó gyalog katonaságból 3 századot Mórra kirendeltem oly formán, hogy az a fentebb említett választmánynak működése alatt jelen legyen, a választmány világosan oda utasítatván, hogy minden békéltető módokat felhasználva a rendet helyre állítsa, viszszaéléseket megszüntesse, a főbűnösöket elfogatván megye börtönébe kísértesse és az illető tisztviselő a mezei rendőrségi törvény értelmében a kártalanítást eszközölje, a kirendelt katonaság pedig csak végső és elkerülhetetlen esetben használtassék fel a kellő rend helyreállítására . . ." 71 Május 18-án érkezett meg Mórra a katonaság. Viczenty főszolgabíró azonnal hozzálátott a rend helyreállításához: megkezdte a mozgalomban részt vevők kihallgatását. A mozgalom vezetőit: Kerekes Istvánt, Pisch Józsefet és Stajerer Mártont letartóztatta. A megye három század bevetésével tudta megfékezni a parasztokat. A katonaság jelenléte „oly jótékony hatást idézett elő, hogy a feladott váddal terhelt és kihallgatandó lakosok" közül mintegy négyszázan jelentek meg a főszolgabíró előtt; a vizsgálat során rendzavarásra nem került sor. A katonaság által gyakorolt „jótékony hatás" okát elsősorban abban kell keresnünk, hogy a beszállásolás és élelmezés terheit a lakosságnak kellett viselni, s ez — különösen tavaszutó idején — nem jelentett csekély terhet. A móriak meg is fogadták, 120-an alá is írták: többé a törvényes rend útjáról le nem térnek, csak a katonaságot vonják ki mielőbb a mezővárosból, s élelmezésük terhei alól mentesüljenek. Ily módon, a rend helyreállítását követően, május 24-én a három század elhagyta a mezővárost, s állomáshelyére, Székesfehérvárra vonult. 72 A parasztmozgalom letartóztatott vezetői felett a megyei törvényszék mondott ítéletet. Pisch Józsefet egy évi, Kerekes Istvánt fél évi, Stajerer Mártont három havi vasban eltöltendő börtönnel sújtották, s mindhármuk büntetését hetenként kétnapi böjttel szigorították.' 3 Adonyban a mezőváros lakossága és az uradalom között akkor mélyültek el az ellentétek, amikor az uradalom erőszakos legelőfoglalásának felülvizsgálatát kérték a megyétől. A helyszínre érkező szolgabírót már az egybegyűlt és „nyugtalan" nép várta. Nyári János zsellér szembeszállt az adonyiakat lecsendesíteni akaró szolgabíróval: „...nem kellene egyéb, ezeket az urakat — különösen a szolgabírót — megkövezni. Miért szólnak és hoznak annyi igazságot ?" 74 Nagy Sándor, a kerület szolgabírája a zsellért vasra verette, majd a város bírájának adta át. Távozása után száznál is többen, jobbára zsellérek, követelték vasra vert társuk szabadon bocsátását. A bíró, látva „az általános lázadást", a fogva tartottat szabadon bocsátotta. A mezőváros zselléreit a kirendelt katonaság segítségével sikerült lecsendesíteni, a „nyugtalan nép a sor katonaság megérkeztével azonnal egészen lecsillapodott". 7 '
