Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Források - Benda Kálmán – Nehring, Karl: Székesfehérvár 1602-es török ostromának naplója

Benda Kálmán—Kari Nehring SZÉKESFEHÉRVÁR 1602-ES TÖRÖK OSTROMÁNAK NAPLÓJA A müncheni Bajor Állami Könyvtár kézirattára Cod. it. 35. jelzetű kódexében, a 73—93. fólión egy olasz nyelvű napló található Székesfehérvár 1602-es török ostromáról. („Relatione del successo a Alba Regali, anno 1602.") A kódex — amely az említetten kívül más, ugyanezen korbeli magyarországi vonatkozású beszámolókat és leírásokat is tartalmaz — 18. századi másolatokból áll. Az 1780-as években, a pfalzi Károly Tódor választó idején került Münchenbe, Mannheimből. Ennél többet a kézirat eredetéről nem tudunk. A napló — erről az első olvasás bárkit meggyőzhet — elsőrendű történeti forrás. Bár jelen alakjában évekkel az ostrom után íródhatott (erre vallanak nemcsak csiszolt kerek mondatai és az elbeszélés egésze, hanem az is, hogy tud Isolano várkapitány és tiszttársai haláláról, ami fogságukban, 1604-ben következett be), de alapjául egykorú följegyzések szolgálhattak. 1602. augusztus 7-től 29-ig, az ostrom kezdetétől a vár elestéig napi részletességgel, majd a foglyok elszállításáig összefogva ismerteti az eseményeket. Jólértesültsége vitán felül áll, ismeri a vár védelmével kapcsolatos rendelkezéseket, a várkapitány, Isolano ezredes parancsait, az egyes csapatokra kirótt feladatokat, azok teljesítését, a változó hadihelyzetet, a vár külső és belső állapotát. Szerzője, a német és magyar nevek fonetikus leírásából ítélve olasz kellett, hogy legyen, s különösen az utolsó napok eseményeinek leírásából az is nyilvánvaló, hogy Isolano ezredes közvetlen környezetéhez tartozott. A napló mindannyiszor név szerint említi a tiszteket, egy személyt kivéve, Isolano ezredes közvetlen beosztottját, a „sargente maggiore"-t, akit mi a fordításban várnagynak nevezetünk. Nevét más forrásból sem ismerjük. Róla is mindig harmadik személyben beszél, de míg a tiszteknél minden esetben kiteszi az „úr" szót, nála csak egyszer, mintegy véletlenül használja. Benne látjuk a napló íróját. Kezdettől végig az ezredes oldalán tartózkodik, ő parancsainak végrehajtója; helyzeténél fogva elsőkézből értesül a legénység fokozódó elégedetlenségéről, majd a törökkel kezdeményezett tárgyalásairól. Ott van Isolano mellett, amikor azt sebesülten a nagyvezér elé vezetik, s egész Belgrádba történő elszállításáig osztozik sorsában. Naplóírónk és a foglyok sorsa itt elválik egymástól. A „sargente maggiore" valamilyen módon megszökhetett a török táborból. A napló minden eddig ismertnél részletesebb és pontosabb leírását adja Székesfehérvár ostromának. Bár különösen az utolsó események le-