Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Források - Benda Kálmán – Nehring, Karl: Székesfehérvár 1602-es török ostromának naplója

írásánál szinte, túlságosan bizonygatja, hogy Isolano ezredes és a tisztikar ártatlan a vár feladásában, s a napló folyamán egy-egy megjegyzése a magyarok iránti bizalmatlanságáról árulkodik, a leírás egésze mégsem vádolható érzelmi elfogultsággal; írónk megőrzi tárgyilagosságát, még a törökkel szemben is. Amit mond, lényegében megerősíti Istvánffy Miklós, korábban gyakran megkérdőjelezett elbeszélését. Azt sem tartjuk kizártnak, hogy Istvánffy ismerte a naplót, esetleg annak íróját is. A napló egyes adatai különben Székesfehérvár történetén túlmutatva, az országos történelem szempontjából is lényegesek. A naplót Jászay Gabriella magyar fordításában közöljük. A neveket, ahol azonosíthattuk, helyreigazított formájukban adjuk, de szögletes zárójelben mindig közöljük a naplóban található alakot is. Azoknál a kifejezéseknél, tárgymegjelöléseknél, amelyeknek fordítása bizonytalan, ugyanígy jártunk el. Annak elbeszélése, hogy mi történt Székesfehérvárt az 1602-es esztendőben Augusztus 7-én éjfélkor Székesfehérvárra érkezett Hermann Christoph [Hermano Cristoforo] tábornagy úr,

1 és ugyanezen az éjszakán, két óra körül, megjött hét század gyalogos, élelmiszert hozva magukkal és lőszert, négy közepes agyút [quattro mezzé colubrine] és 22 ezer forintot a javítások elvégzésére [per la fabrica]; ez egy várőrség szokásos ellátmánya, azonban semmiképpen nem lehetett elegendő ilyen várostromhoz, aminek bekövetkeztére már napok óta készültek, végig a palotai hídig. A lovasság ettől egy mérföldnyi távolságra állapodott meg; Seyfried Kollonich [Saifrit Colonizzo] úr 2000 lovas ezredese volt, Gr. HeinrichMathias Thurn [Henrico Matthia, conte di Tőrre] és Darneschi úr

2 500 lovassal jött, mindnyájan az említett Kollonich [Colonizzo] úr parancsnoksága alatt. Russworm [Rosburm] úr elbocsátotta a Székesfehérvárt állomásozó magyar lovasságot..

3 Augusztus 8. A tábornagy úrnak a vár ezredesével. Giovanni Marco Isolani Bolognese gróffal sikerült behozatnia az ellátmányt a várba. Az ezredes úr jelentést tett a város és a vár erődítményeinek állapotáról a fentemlített tábornagy úrnak, aki saját szemével is meggyőződött a dolgokról. Ugyanezen a napon a tábornagy úr maga elé rendelte valamennyi kapitányt, vagyis Konstantin von Liechtenstein [Constantino di Liechtenstain] grófot, Friedrich von Herberstein [Federico d'Ermestano] bárót, Maximilián von Heisenstein [Massimo d'Aisinstano] bárót, Veit Albert Tschernembl [Vit Alberto Sernemei] bárót, Alexander Schiffer [Alessandro Siffer] urat, André de Malines [Andreas Malines] urat és Escher urat/' és az ezredes úr jelenlétében ő császári felsége nevében megparancsolta nekik, hogy engedelmeskedjenek a fenti ezredes úrnak, majd kisorsoltatta közöttük az állásokat. Liechtenstein gróf úrra, Herberstein [Ermistano] úrra és Alexander Schiffer [Siffer] úrra az jutott, hogy a városban maradjanak, Heisenstein [Haisinstan] báró úrra esett a szigeten lévő erődítmény védelme, a palotai kapu előtt, Tschernembl [Sernemei] és Escher kapitány urakra a csíkvári [di Chiachuar] kapu erődje. Az ezredes úr ezek mellé