Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

megtudni az intézkedés lényegét, s a zászlóalj parancsnoknak a forradalmi eseményekkel kapcsolatos személyes álláspontját. A megyei és a városi választmány tagjaiból alakult küldöttség — Batthyány István, Niczky János és Hamvasy Imre — még az ülés ideje alatt visszatért a katonai egység parancsnokától, aki általános megelégedésre közölte: a forradalmi eseményeket illetően a parancsnoksága alatt álló zászlóalj tiszti és személyi állományával közömbös álláspontra helyezkedik, azonban a polgári hatóságok felszólítása esetén „kész leend a polgárságot utolsó emberéig önvezérlete alatt védeni". Az együttes ülésen elfogadott határozat a megyei és a városi választmány fúzióját mondotta ki, s a fuzionált választmány vezetőinek kötelességévé tették, hogy haladéktalanul vegyék fel a kapcsolatot a pesti és a Pest megyei választmányokkal. A tömegbázis megteremtése érdekében a megye parasztságához szóló proklamáció megfogalmazása is felvetődött. A felhívás tartalmában szabadságharcra szólította föl a népet —,,a függőben lévő remények . . . hiúsultával. . . . minden lelkes polgár szabadságát fegyverrel is védeni elszánt készséggel légyen" —, de a nemesség jelenlevő tagjai meghiúsították a proklamáció kiadását, mert a nép fegyverbe szólítása még inkább forradalmasította volna a tömegeket. Tehát a bécsi udvar köré tömörülő ellenforradalmi erők halogató taktikáját illetően a választmány várakozó álláspontra helyezkedett.

52 Április 1-én azonban éles hangú nyilatkozatban ítélték el az ellenforradalom újabb kísérletét. A városi népgyűlés pénzügyi és hadügyi függetlenséget követelt, mert a Bécsben kezelt magyar pénzügy ,,a nemzet élet erét", a hadügy ,,a nemzet lételét veszélezi".

53 Ismételten az ország függetlenségének megvédését hangsúlyozták. A megye politikai viszonyainak alakításában jelentős szerepet vivő liberálisok a törvényekben megfogalmazott nemzeti függetlenség kérdésében egyértelműen szögezték le álláspontjukat. Jóllehet a pesti nép megmozdulásához hasonló tömegdemonstrációra Székesfehérvárott nem került sor, mégis az elfogadott határozatok, a tanácskozásokon elhangzott javaslatok bizonyítják, a reakció aknamunkája Fejér megyében támogató visszhangra nem talált. Ebben a feszült légkörben április 3-ra hívták egybe a megye közgyűlését, amelyre a mezővárosok, a községek képviselői nemzeti színű zászlókkal fellobogózott szekereken érkeztek Székesfehérvárra. A megyei nemesség is lényegesen nagyobb számban jelent meg. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a név szerint felsoroltak száma 49, ez több a korábbi négy közgyűlésen megjelentek és név szerint is feltüntetettek számánál. Március 19-én 22-en, március 23-án 23-an, március 25-én 18-an és 29-én 22-en jelentek meg a tanácskozáson. A megjelentek zömében a megyei és járási tisztikar tagjai, táblabírák, magán- és uradalmi ügyvédek voltak. Az április 3-i kongregáción a felsoroltakon kívül „számos megyebeli nemes urak", a fehérvári népgyűlés határozata értelmében a város 20 főből álló küldöttsége és a nép képviselői vettek részt. (Megjegyzem: a városi polgárság küldötteiről, a nép képviselőiről a jegyzőkönyv mélységesen hallgat.) A megye negyedéves közgyűlése, amelyen „a parasztság közül oly számosan jelentek meg", hogy a tanácskozást a megyeháza udvarán kellett megtartani, ha jogilag nem is, de gyakorlatilag az első népképviseleti gyűlés volt a megyei közigazgatás történetében.