Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

Zlinszky István elnökölt a közgyűlésen. Felolvasta az országgyűlési követek — Cserna Károly és Horváth László — tudósítását, a március 28-i királyi leirat kirobbantotta ellentéteket, majd a március 31-én kelt leiratot, amely kisebb módosítással jóváhagyta a független magyar minisztérium felállításáról alkotott törvénycikket. Ismét publikálták a parasztságot leginkább érdeklő törvényjavaslatokat. Ezt követően ,,az alkotmányos élet. . . kifejlődését engedményező királyi leirat s egyes a nemzet kívánatából keletkezett törvényjavaslatok szerint bekövetkezendő jobb lét és hon felvirágzásának. . . örömén épült nyilatkozat folytán a . . . függetlenség és szabadság . . . érzetében több jeles s eszmedús előadások tétettek". A közgyűlés szónokainak személyét nem ismerjük, de javaslataik tartalmából arra következtethetünk, hogy nagyrészt a „vezér megye" (Pest) határozatainak támogatása mellett szálltak síkra. Bizalmat kértek Batthyány Lajosnak és minisztertársainak, követelték, hogy Fejér megye a forradalmi célkitűzések kivívásában támogassa a minisztérium erőfeszítéseit. Ugyanakkor feliratban kérték üdvözölni az ellenforradalmi tevékenységét aktívan megkezdő ,István nádort is. Az „érdemeit" kifejtő szónok a nép jogainak kivívójává kiáltotta ki, aki családi érdekének háttérbe szorításával szembeszállt a király „rossz" tanácsosaival, „megadta azon szabadságot s engedélyt, mit a nemzet egyhangúlag kért". A progresszió álláspontját feltáró javaslat szavazati és tanácskozási jogot követelt a megyegyűlésen minden értelmi képességében nem korlátozott lakosnak. A Magyarországon állomásozó idegen sorezredek kivonását követelték, továbbá a magyar ezredek hazarendelését és azt is, hogy más nemzetek szabadságküzdelmének elfojtására ne vessék be a magyar katonákat. A nemzet címere és trikolorja ügyében is figyelemre méltó javaslat hangzott el. Külpolitikai téren jelentős követelés volt a francia nemzeti kormány elismerése. Á javaslatok elhangzása után a közgyűlés határozatban foglalt állást. A megye közönsége az országos politikai „és gazdasági elmaradottságának alapvető okát a független minisztérium, a népképviselet hiányában jelölte meg. Köszönetet mondott a nádornak az „erélyes közbevetési által kivívott nagyszerű eredményekért". A miniszterelnöknek is, abban a reményben, hogy a megyék jogait sértetlenül megtartják. Határozatban erősítették meg a közgyűlésen szavazati joggal rendelkezők státusát, s ezzel jogilag is népképviseleti alapra helyezték a közgyűlést. A nemzet címere és zászlaja ügyében tett javaslat és a határozat tartalma lényeges különbségeket tár fel. A határozat a nemzeti önállóság követelésének újabb bizonyítéka, ugyanis az „,ausztriai színeket" és a „császári jeleket az ország függetlenségének . . . lealacsonyító gúnyául" használták:''

1 A határozatok újból a liberális nemesi politika kifejezői voltak. A nádor tevékenységének megítélése elhibázottnak bizonyult, igaz szerepének helyes értelmezése távol esett a megyei vezetők horizontjától. A nyomtatásban is megjelent határozatokból a helységek képviselőinek álláspontját egyértelműen nem ítélhetjük meg. A parasztság helyzetét alapvetően meghatározó törvénycikkeket illetően egyetlen javaslat sem hangzott el. Április 4-én, a közgyűlés másnapján, a parasztok évtizedes sérelmeik orvoslása érdekében léptek fel. Követeléseik a község, a mezőváros határain belül maradtak, egységes fellépésüket a közös célok és