Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Közlemények - Farkas Gábor: Nemzetiségi viszonyok Fejér megyében 1848 – 1868 között

olyan hagyománynak, amely magyar érzületet szült, táplált és fenntartott. Az októberi diploma kiadása után a hazafias lelkesedés szinte kirobbant a város lakosságából, sorra hozták létre a nemzeti eszméket terjesztő egyesületeket. Most már a városi hatóság is támogatja a megalakult egyleteket, egyesületeket. 1860—1861-ben jött létre a magyar színügyet támogató egyesület, a főgimnázium önképzőköre, az új kaszinó, 1866-ban pedig leleplezik Vörösmarty Mihály szobrát, melyet szoborbizottmány alakítása előzött meg. 1867-ben jött létre a Vörösmarty Kör. Ennek a XIX. század hátralévő évtizedeiben és a XX. század első felében kulturális küldetése volt Székesfehérváron.

10 A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan folyt asszimilációs jelenséget segítette a magyar tannyelvű iskoláztatás, azután a kulturális egyesületek, és mint már említettem, az egyházak tevékenysége. A magyar tannyelvű iskolák száma 1860-tól szaporodott. Itt elsősorban a katolikus iskolák magyar nyelvűvé válása fontos. A kb. 100 katolikus iskola közül 90-ben magyar nyelven tanítanak. A reformátusok által irányított falusi iskolák (50-nél több) tannyelve korábban is magyar volt. A katolikus egyház a 19. század közepén is a nemzeti nyelveket használta a prédikációban, a gyónásban. Nem tudunk arról, hogy az egyház erőltette volna a német vagy a horvát nyelv eltörlését a magyar javára. Talán Bodmér esetében lehet rendellenességre felfigyelni. Bodmér lakossága magyar. Nagyobb része református, de az ötvenes években 100 személy körüli katolikus is élt itt, akiket német plébánia Vértesboglárról pásztorait. Az évtizedeken keresztül folyt német nyelvű pasztorálás eredménye az lett. hogy a lakosságnak egy része elnémetesedett. Székesfehérváron a belvárosi (ún. zirci) és a felsővárosi templomban van német nyelvű istentisztelet is. 1860-ban a város, mint kegyúr, a német nyelvű prédikációért külön is fizetett.

11 A német nyelv elhagyása azonban rohamosan következett be Székesfehérváron. A magyar nemzeti érdekekhez történt integrálódás feleslegessé tette a német nyelv használatát a városban. 1861 tavaszán például a városi szépészeti bizottmányhoz német nyelvű kérelmet terjesztettek be. Ezen a hatóság felháborodott. A hátiratból is kiderül, hogy német nyelvű beadványok még érkeznek ebben az időben a városi hatósághoz, de azokat rendre visszaküldték feladóiknak azzal, hogy kérvényüket magyar nyelven adják be.

12 A német nyelvű levelezés hamarosan el is maradt a városházán, mert ott határozat született arról, hogy a német nyelvű levelekre magyarul válaszolnak. A városi közigazgatásból, az iskolákból a hatvanas évek elején ki is rekesztik a német nyelvet, de az egyház ezután még 25 évig használta. 1885-ben egy hírlapi cikk kapcsán lemérhető, hogy a német nyelvű hívek száma igen megcsappant. Legtovább Felsőváros földműves lakossága körében élt a német nyelvűség. 1885 júniusában az úrnapi körmenetet mintegy 50 főnyi német csoport zavarta meg. Ezek a felsővárosi processzióhoz csatlakoztak, és német nyelven énekeltek. Az újságíró szerint ,,a felsővárosi tisztességes magyar körmenetnek németül varcogó avantgárdái is voltak, akik a bitt für uns-os zászlók védelme alatt a heilig. heilig, immer heiligot" — állandó mormolásával a magyar éneklést megzavarták.

13 Még ebben az évben a város törvényhatósági bizottsága megbízásából Gebhard Ignác, Alaghy Dezső, Námessy Ferenc és Havranek Antal a püspökséget kérték, hogy a német nyelvet az egyházi