Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Közlemények - Farkas Gábor: Nemzetiségi viszonyok Fejér megyében 1848 – 1868 között

KÖZLEMÉNYEK Farkas Gábor: NEMZETISÉGI VISZONYOK FEJÉR MEGYÉBEN 1848—1868 KÖZÖTT Fejér megye nemzetiségi képe a XIX. század közepén változatlanul színes képet mutat. Az asszimilációs folyamat, — amely a német, szerbhorvát, szlovák lakosság körében mintegy fél évszázada tart, (Székesfehérvár kivételével) — elég lassú folyamat volt, és az 1848—1849. évi forradalom és szabadságharc leverését követő évtizedben az önkényuralom németesítő törekvései nyomán pillanatnyilag meg is akadt. Az 1860-as évek elején, a németesítő politika bukása után elemi erővel tört fel a magyar nemzeti gondolkodás. Elsőként a magyar nyelv ápolása, a nemzeti hagyományok felelevenítése, majd a magyar állameszme terjesztése, népszerűsítése szerepelt napirenden. Ezt szolgálták hivatásuk teljében a vármegyei, a városi, a községi, s az egyházi intézmények, s végeredményben nekik köszönhető, hogy a nemzetet fegyveresen eltipró és egy évtizeden keresztül agonizált állapotban tartó abszolutista politikai rendszer nem tudta germanizáló törekvéseit Fejér megye falvaiban következetesen érvényesíteni. Köztudott, hogy Fejér megyében, akárcsak a Dunántúlon a nemzeti élet organizációját még a XIX. század első évtizedeiben a magyar nemesség végezte el. A nemzeti jelleg átfogta a társadalom egészét, bejárta a gazdaság, a kultúra területeit. Ugyanakkor az itt élő nemzetiségi lakosság ezekben az évtizedekben veszítette el végleg az önálló nemzeti lét kiteljesedéséhez szükséges feltételeket és nem is volt más választása, mint hogy a magyar középnemesség oltalmát keresse saját érdeke védelmében is. Tovább folyt tehát a nemzetiségi lakosság érzelmi közeledése a magyar állameszméhez, amely a magyar nemzeti tradíciók s a nyelv átvételével kapcsolódott egybe.

1 A XIX. század közepétől Fejér megyei viszonylatban már csak magyar nemzeti fejlődésről lehet beszélni, melynek szerves része a nemzeti érdekekhez szorosan kapcsolódó, a magyarság anyagi és szellemi yilágába integrálódó, de egyelőre még németül, horvátul, szerbül és szlovákul beszélő egyén. A magyar nemzeti fejlődéssel e vidékeken ekkor már nem volt ereje egyik nemzetiségnek sem szembehelyezkedni. Hiába adott a Bach rezsim a német nemzetiség fejlődéséhez lehetőséget, azok ezzel már élni nem tudtak. A magyar fejlődés ugyanis túlhaladta azokat az elgondolásokat, melyek megvalósításával németté lehetett volna tenni Fejér megye teljes lakosságát. A magyar nemzeti öntudat ereje táplálta ezt a mozgalmat, és le tudta gyűrni az ellene támadt, igaz eléggé erőtlen nemzetiségi izgatásokat 1848-ban, 1849-ben.