Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

sátrakban vagy kunyhókban húzódjanak meg, hanem kötelezzék őket házat építeni, az 1769. évi június 12-i és az 1772. november 23-i jóságos királyi rendelkezés 1. pontja kimondja, valamint azt is, hogy 7. az összes cigányokat a falusi bírák joghatósága alá kell vonni, hasonlóképpen 1772. évi november 23-i jóságos rendelet 3. pontja már szintén előírja, mire figyelemmel azokat újból ki kell kirdetni. 8. Ami azt a javaslatot illeti, hogy mikor a falusi bíró a cigányok erkölcseiről és életmódjáról havi jelentését a szolgabírónak megteszi, figyelme főleg ezen népség, megrendszabályozására terjedjen ki, az 1773. december 20-i jóságos királyi rendelet kegyesen megparancsolja, hogy a szolgabírák az ezen ügyben kiadott jóságos rendelkezések pontjainak végrehajtása során járásuk helységeit megosztott alkalr makkal legalább három havonta bejárják, ott a kegyes rendelkezések pontjainak megújítását hirdetve hirdessék, és amennyiben hibát észlelnének, annak kijavításába azonnal fogjanak bele, mivel pedig a szolgabírák a közmunkákkal közismerten egyébként is el vannak foglalva, nemkülönben a bizottságokkal, őfelsége jóságosan azt akarja, hogy a cigányok életmódjáról és erkölcseiről az ilyesféle jelentéseket jövőben a járásokban nagy számban található vármegyei esküdtek csinálják, így a szolgabírák munkája megfogyatkozván, nagyban megkönnyebbül és több ideje marad a reá háramló más ügyek intézésére. 9. Ha pedig valamelyik cigány az esküdtek jelentései alapján engedetlennek vagy kóborlónak bizonyulna, az mindjárt csapassék meg. 10. Az 1755. évi november 8-i jóságos királyi rendelkezés kereken megtiltotta az egyik helyről a másikra történő vándorlást, nem engedte meg evégre útlevél kiadását sem. Miért is ezen cigányoknak mindenekfelett tudniuk kell, hogy még a szomszédos területekre, még barmok vásárlására sem mehetnek elzárás terhe alatt földesuraik vagy ahol hivatalos személyek vannak, azok útlevelei nélkül, h.a pedig a helységben sem hivatalos, sem uradalmi személyek sem volnának, akkor az ilyen kis helységben a falusi bíró az esküdttel egyetemben adhat útlevelet a cigánynak. 11. Mint tapasztalatból ismeretes, többségükben törvényes házasságkötés és esküvő nélkül élnek együtt, nemzenek gyermekeket, ezen okból nagyban előmozdítaná ezen nép megrendszabályozását, ha törvényes házasság keretében szaporodnának, így ha azon cigány személyeket, kik magukat házasoknak állítják, köteleznék az eskető plébános bizonyítványának felmutatására, azért ő szent királyi felsége azt akarja, hogy a kérdést komolyan vizsgálják meg az állami és törvényhatósági hivatalbéliek. 12. Mielőtt ezeknek áttelepítéséről bármit is határoznánk, ő szent királyi felsége jóságosan megparancsolja, hogy küldjenek bővebb tájékoztatást arról, hogy efféle kóbor cigányok hol, mely számban és minő körbeliek léteznek, valamint hol feküsznek azok a királyi bányák, melyekben valamennyit ezekből a cigányokból foglalkoztatni lehetne, végül pedig az ország mely részén léteznek rokkant katonákkal betelepített puszták. 13. Azt is javasolták, hogy azokat a cigány mesterembereket, kik mesterségük céheibe be akarnának iratkozni, minden mesterségen akadály nélkül fel kell venni. Mivel pedig az 1761. évi december 10-i jóságos királyi rendelkezés 3. és 4. pontjaival ez különben is megegyezik, ő szent királyi felsége azt akarja, hogy ezt a rendeletet a további szem előtt tartás okából újból ki kell hirdetni. 14. Ami pedig az összes idegeneket illeti, küldjék vissza őket származási helyükre, csupán hazatérésükre szolgáló útlevéllel látva el őket. És ha az így visszaindítottakat újból a megye területén találnák, mint gonosztevőket azonnal fogják le és büntessék meg. Ugyancsak az Erdélyből és Oláhországból betolakodottakat is. Az viszont kétségen felül áll, hogy a szomszédos német nyelvű örökös tartományokból idejöttekkel ugyanezt tenni az 1768. január 26-i kegyes királyi rendelkezés értelmében nem szabad. 15. A cigányok alkalmazkodjanak a már említett 1753. évi október 8-i jóságos királyi rendelethez és öltözetüket a lakóhelyük népe öltözködéséhez alkalmazzák. 16. Ugyancsak az 1753. október 8-i előbb említett jóságos királyi rendelet rendelkezései szerint gyermekeiket ne merészeljék meztelenül járatni és asszonyaik lepedőbe burkolózni, mert akit észrevesznek, súlyos testi büntetést kap. 17. Ugyancsak az 1753. október 8-i előbb említett jóságos királyi rendelet végrehajtása folytán már elcsapták vajdáikat és valamennyien a falusi bírák joghatósága alatt vannak.