Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

nok, akik jobbágyi földeket vállaltak és a lovak a földek megművelésére szükségesek nekik." 146 FmL Kjk. T.14.P.227. és 350. 147 FmL Apf. XXXVI N°l és 1321769. 148 FmL Apf. XLVI. N°227/'1778. 149 FmL Apf. XXXI. N°55,1764. 150 FmL ADÍ. XXXIII. N°13 1776. 151 FmL Kjk. T.15.P.124.; A 877. számú intimátumban olvashatjuk: ..Minekutána ő szent királyi felsége megfigyelte volna, hogy a cigány nép felőli jóságos királyi rendelkezéseit még most sem hajtanák végre, azért azon legkegyelmesebb határozott szándéka volna, hogy ezen haszontalan és a közre veszedelmes nép hasznosításának siettetéséhez hozzájárulna és ezért jóságos akaratával megparancsolni méltóztatott: Először. Ha valahol területükön még találhatók volnának cigány sátrak, földalatti kunyhók, azt a helységek bírái büntetés terhe alatt tüstént, ellenállásuk esetén is, lerombolni tartoznak. Azon cigánycsaládokat pedig, akik az újból megállapítandó háromhavi határidőn belül nem gondoskodnak maguk számára állandó lakóhelyről, mint kóborlókat el kell fogni és aszerint kezenli. Másodszor. A cigányok ruházata legyen hasonló azon falu lakosainak a ruházatához, ahol laknak. Gyermekeik ne merészeljenek meztelenül járkálni, és aszszonyaik se bátorkodjanak magukat csupán egy lepedőbe burkolni. Akik pedig ezen nekik újból tudomásukra hozandó rendeleteknek szembe szegülnének, annyiszor ahányszor ezt megfigyelik a körülményekhez mért súlyú testi büntetéssel büntetendők. Harmadszor. Eltiltatván és elcsapatván vajdáik, valamennyien a falvak bírái alá lettek rendelve. A bírók pedig egyéb kihágásaik mellett kötelesek különösen figyelni arra, vajon valamelyikük nem eszik-e döglött jószág- vagy baromfihúst és ha valakit valóban rajtakapnának ilyesféle hús evésen, minden közbevetés nélkül és felfüggeszthetetlenül büntessék a méltónak ítélt súlyú büntetéssel, aki pedig ezen tilos és eltiltott evést tovább is folytatná, valahányszor rajtakapják, vigyék a vármegye börtönébe, és tartsák ott egy álló hónapig kenyéren és vízen, a hó lejártával elszenvedő képességéhez mérten pálcázzák, illetőleg korbácsolják meg, amit ha megkapott, bocsássák szabadon. Negyedszer. A cigányoknak nem szabad lovat tartani, ha pedig náluk lovat találnának, azt el kell adni árverés útján a legtöbbet ígérőnek, a pénzt pedig, miután a feljelentőnek járó harmadrészt levonták, oda kell adni a tulajdonosnak. ötödször. Egészen bizonyosan előfordul, hogy a cigányok azon ürügyön, hogy kovácsmesterséget folytatnak vagy zenélnek, életük nagyobb részét elhenyélik, és ezen a címen kóborolnak. Erről csak annyit: csak a kovácsmesterségben jártasak és kiknek ehhez szükséges szerszamaik megvannak, a falu során házuk van. mesterségük folytatásában mint hasznosak megtartandók, kiknek a házát lerontani nem szabad, hanem munkára kell őket kényszeríteni, hasonlóképpen azokat is, akik ezideig csak a lakodalmakban való zenélésre szorítkoztak. Hatodszor. Egészében minden a cigánygyermekek nevelésétől függ, ezért a parasztoknál szétosztva helyezzék el őket. E célra a parasztoknak fizessenek napi három krajcárt mindaddig, míg munkaképessé serdülnek, ahol pedig ilyen gyermek nagyobb számban fordulna elő, azt ide jelentsék, hogy a másfelől is idejelentettekkel együtt az ő ellátásukról is egybehangzóan intézkedni lehessen. Továbbá annakidején intézkedés történt, hogy a falusi plébánosok úgy a cigányokat magukat, valamint azok gyermekeit az igaz hit fő elveire szorgalmasan oktassák, az elemi iskolákba való beiratkozásra és azok ingyenes látogatására szorítsák, az iparosok céhei pedig tartoznak a cigánygyermekeket mesterségükre fogadni. A vármegye köteles intézkedni afelől, hogy az olyasféle munkaképes gyermekeket, kikről látszik, hogy mesterségre valók volnának, inkább adják az iparosokhoz, akik őket felfogadni tartoznak. Hetedszer. Ezen cigány népség emlékezetének eltörlése végett nyilvános megfenyítés terhe mellett megtiltjuk eddigi nyelvük használatát ahelyett, ami ott szokásos, ahol élnek. Amit ha megszegni merészkednének, súlyos büntetésre lesznek biztosan ítélve. Nyolcadszor. A nemrégen elrendelt egyetemes összeírás és a belőle következő adókivetéskor ezeket az embereket is tekintetbe kell venni, következésképpen úgiy a jobbágyokat, mint a házas és hazátlan zselléreket a maguk során az adózók között a már teljesített vagy ezután teljesítendő adó és házi adó alá vetni. Űrbé-