Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

juk nyomán a kapitalista társadalom képviselőjévé lett. Példa erre a bakonycsernyei uradalmi kocsmát bérlő Grünfeld família, mely a nagyvelegi uradalom és kastély birtokosává gyarapodott. De a másik oldalra is tudok helyi példát idézni. Az első világháború előtti évtized európai hírű cigányprímása volt a Fejér megyei származású Rigó Jancsi. Végigmuzsikálta kontinensünk fővárosait, megszöktetett egy amerikai milliomos lányból lett belga hercegnét, és mint egy kisvárosi bandának hírnevéért megtűrt tagja tengette végső napjait nagy szegénységben. Ugyanis a nagy pénzű mulató vendég által a prímás vonójába fűzött vagy homlokára tapasztott nagy címletű bankjegyből ritkán lett takarékbetét! Azok a kóbor cigányok pedig, akik ezekben az években kerültek országunk határán belül, mint a nyitott ablakon keresztül a szobába tévedt madár vergődtek az előttük ismeretlen gazdasági rend falai között. Rudolf Gimza, a Szociálpolitikai Intézet igazgatója Hermann Arnold könyve zárszavában azt írja: ,,. . . a cigányok éppúgy nem illeszkednek be a szocialista, mint a fogyasztói társadalomba". Miként az előző fejezetekből kitűnik, megállapítása csak az ő viszonyaikra igaz. Mert az eddigiek alapján kimondhatjuk, hogy sem a rendi, sem a kapitalista társadalom nem volt és ma sem alkalmas beolvasztásukra. Részben az említett társadalmak belső törvényei, de nem csekély mértékben a cigányok népi sajátságai miatt. Utóbbiak a szocialista társadalomban kevésbé hatnak. Mint a tengerből vett vízcsepp, úgy mutatja ezt Bakonycsernye példája. Valamelyik sarki jégmezőről a tengerbe csúszik egy jégtábla. Az áramlat megindul vele az egyenlítő felé. A szélverte hullámok tördelik, a nap sugarai olvasztják, végül az utolsó morzsa is beleolvad a tenger vízébe. Ilyen kisebb-nagyobb jégdarabokként tekinthetjük városaink és falvaink cigánytelepeit, melyek egy-két nemzedék alatt beleolvadnak dolgozó népünkbe. Akkor a cigány szó megszűnik főnév lenni. Mint melléknevet, mint jelzőt fogják az anyák használni, hízelgő természetű, kissé megbízhatatlan jellemű gyermekeik becézésére. Most még néhány szót azoknak, akik ezt ellenzik, azért, mert féltik a cigányságot, mint etnikumot. Dehát cigány nép már régóta nincs. Legalább nálunk nincs. Itt élnek a törökök által itthagyott és a később beszökdösött cigányok. Népi jellegüket már a két Habsburg-uralkodó megszüntette. Azután itt van a Kárpátokon túli és a balkáni cigányok kisebbnagyobb csoportja, a cigányul és románul beszélők. Mindezek kultúrjavait az illetékes tudósok már jórészt összegyűjtötték, könyvekbe foglalták, filmen, hanglemezen, hangszalagon rögzítettek. Nálunk mindkét csoport tagjai olyan műveltségi állapotban vannak, melyben élni számukra lehetetlen, számunkra szégyenletes, de a belőle kivezető út egyedül előre, a jelen társadalmi rendünkbe történő beilleszkedés felé nyílik, hátra, az önálló nemzeti élet felé út nincs. Más országban, ahol tömegeik és műveltségi állapotuk lehetővé tenné számukra a nemzetiségi irányba való fejlődést, meggondolandó, hogy érdemes-e? Akik pedig netalán a magyarságot féltenék a vérkeveredéstől, csak annyit: az örökléstannak még az ábécéjénél tartunk. Csak a múlt században fogant meg a faj védelem eszméje egy hóbortos angol tudós fejében.

224 De egy német őrült felgyújtotta vele a világot. 15 Fejér megyei történeti évkönyv 12. 225