Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

kusok voltak. Ekkor már a rádió és a konzervzene igen megapasztotta jövedelmüket, rászorultak az asszonyok keresetére is.. Azok mosást, meszelést, padlások lesározását és könnyebb mezőgazdasági munkákat — mint szőlőkötözés, burgonyaszedés — vállaltak, főleg természetbeni juttatásért. De a község más szegényei módjára elmentek „hónapokra" is, vagyis valamelyik környékbeli nagybirtok majorjába summás munkára. Ez tavasztól őszig tartott, és az illető megkereste a téli kenyerét.. A cigányok közül kiemelkedett egy „futó" borbély, aki műhely híján lakásukon látta el üzletfeleit. A második világháború esztendeit, a német megszállást, majd a községen átviharzó hadieseményeket említésre méltó megpróbáltatás nélkül élték át. Eseménytelen volt a következő néhány év is. Csak a fordulat évének országos és helyi eseményei indították meg sorsuk jobbra fordulását. Kezdem az utóbbin. A benesi agitáció hatására Bakonycsernyéről áttelepült Szlovákiába néhány híján ötszáz ember. Nem annyira nemzeti öntudatból, inkább a beígért jobb élet reményében. Itthagytak mintegy ötven házacskát, ami állami tulajdonba került. Az államosított bányaipar a község szomszédságában megnyitotta a balinkai szénbányát. Megindult Székesfehérvár iparosítása. A szükséges munkaerő biztosítására az üzemek megszervezték a vidéken lakó munkások szállítását. Említettem, hogy a banda prímása, nővéreivel egy, a teleptől külön, távol fekvő házban lakott. Ezt az emberekkel túltömött viskót egy minden esőzés után mélyülő és szélesedő vízmosás fogta körül és elnyeléssel fenyegette. Most megnyílott az alkalom átköltöztetésükre egy nagyobbacska házikóba, ami a Szlovákiába mentek után maradt itt. A prímás nemsokára meghalt. Özvegye egy nem cigány bányásszal lépett életközösségbe, maga is a bánya dolgozója lett és a község egészen más tájékán házat vásárolván, elsőként szakadt ki a közösségből. Idősebb fiát leérettségiztette, majd a bányánál villanyszerelő szakmát tanult és egy ideig ezt folytatta, de végül is kitört belőle a családi hagyomány, kezébe ragadta apja hegedűjét, bandát szervezett és most valamelyik közeli városban muzsikál. A prímás leánya egy nem cigány bányász felesége, legkisebb fia pedig lakatos mesterséget tanult a bányánál, és ott is dolgozik. A prímás idősebb nővérének fia érettségizett, tartalékos tiszt és a Volán vállalat alkalmazottja. Házat épített állami kölcsönnel. A prímás másik nővére egy móri származású, német eredetű cipészsegéd felesége lett. A községhez tartozó Inota pusztára költöztek, s az ott felnőtt és családot alapított gyermekeikkel mezőgazdasági munkából élnek. A prímás idősebb nővérének leánya egy idegenből idekerült cigányzenész felesége lett. Ez a férfi jó hegedűs lévén, ifjan egy rajkózenekarral végig muzsikálta Európát. Mégis ő ismerte fel először a banda tagjai között, hogy a muzsikából már nem lehet megélni, ezért elment bányásznak, és most mint bányanyugdíjas, a maga házában lakik két családos fiával, akik Székesfehérváron üzemi munkások. A zenekar másodprímása útőr lett, házat épített, fiai közül egy nyomdász, egy kőműves, egy szobafestő, egy burkoló, egy géplakatos. Egy leánya szintén nyomdász. Mindannyian városban élnek már.