Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

Családi lajstroma N s. Veszprém vármegyének cseszneki alsó járásába bekebelezett Csernye helységben lakozó cigányoknak az 1837. esztendőre Családbéliek vezetékes keresztneve Életkora Letelepedésének ideje Mesterségük, foglalkozásuk s Viselete módja voltak-e fenyítve 1. Babai János felesége Zsolnai Sára 65 56 12 esztendő 5 esztendeje, hogy elvette kéregetés által táplálják magukat jó magaviseletű detto leánya Mári 23 — napszámos jó magaviseletű detto Trézsi 12 detto detto detto 2. Lencse György, az öreg veje 44 2 muzsikus katonáskodott felesége Nyári Juli 32 — napszámos jó viseletű 3. Farkas Márton 55 12 muzsikus fiatal korában katonáskodott felesége Gódor Juli 36 napszámos jó viseletű fia Farkas Antal 7 fia Farkas Sándor 3 Ezen cigányok összeírása történt december 4-én, 1837. s tekintetes Ányos Farkas főbíró úrhoz be is küldetett. Badits István, Csernye község jegyzője.

222 Fentiek szerint a két összeírás között eltelt idő alatt alaposan megnőtt a csernyei cigányok száma és már két zenész is van közöttük. Ezt a képet kiegészíthetjük még azzal, ha megszemléljük a község 1846-ban készült telekkönyvét és annak térképmellékletét. Eszerint a 66. számú „urasági funduson" Babai János cigány lakott. Ez a telek akkora, hogy a száma éppen csak elfér rajta. 1848-ban ez is a község tulajdonába került, tehát a csernyei cigányok a forradalomtól nem kaptak semmit. Ugyancsak nem részesültek sem föld-, sem házhely juttatásban az első világháború utáni években sem. A bakonycsernyei cigányteleppel 1939-ben ismerkedtem meg. Az újonnan szervezett közegészségügyi körbe kinevezett körorvosként kerültem a községbe. Még azon a nyáron a község azon részén a cigánytelepen lezajlott súlyos vérhas járvány bő alkalmat nyújtott arra, hogy megismerkedjem az itt élő magyar cigányok életével. Tapasztalataimat tanulmányban tettem közzé 1942-ben Ekkor a telep a Rákóczi Ferenc utca 184-től a 190-ig terjedő számokat viselő apró viskókból állott, melyek a már említett funduson zsúfolódtak össze. De volt már szórványuk is. Az ősi Nyári család három tagja, a zenekar prímása és két nővére, családjaikkal a község másik végén, még az első világháború előtt megszűnt uradalmi major egy megmaradt kis épületében szorongott. Senki sem tudta már, miként kerültek oda. A cigányok házacskáinak alapterülete a tíz négyzetmétert egyik esetben sem haladta meg, rendszerint egyetlen helyiségből állottak. Egymástól és az utcától rőzséből font kerítés választotta el őket, amit aztán ősztől tavaszig eltüzeltek. A telepen mintegy nyolc család élt. A férfiakból kitellett egy jóhírű teljes cigányzenekar, de a fiataljából jutott még néhány városi zenekarnak is, mert általában jó muzsi-