Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

József főherceg az Életben közölt beszámolójának végén említést tesz egy kilátásban levő állami kezdeményezésről a kóbor cigányok ügyében. Ennek már csak annyiban van Fejér megyei vonatkozása, hogy a Lamberg grófok móri tiszti lakásában született Wekerle Sándor, az a magyar miniszterelnök, kinek kormányzása alatt vetődött fel az eszme. Belügyminisztere Hieronymi Károly, a minisztérium munkaprogramjába vette a csavargási ügyek országos rendezését, és ezekkel kapcsolatban a kóbor cigányok letelepítését. Szaktanácsadóját, dr. Herrmann Károly egyetemi tanárt, a hazai cigánykérdés európai tekintélyű néprajztudósát idézem: ,,Minden országban vannak még mozgó elemek, melyek nem alakultak még ki a szervi társadalmi fejlődés szilárd formáiba, hanem bizonytalanul szétfolynak, keresvén a közrend réseit és hézagait, hogy belevegyék magukat, melyek a civilizáció fogyatkozásaiból tengődnek méltatlan állapotban, mely megnehezíti a törvény érvényesülését és megkönnyíti áthágását," „A hivatásbeli csavargók ügyének rendezése mind a politika, mind a humanizmus követelménye, a közigazgatás és a társadalom közös gondja. Nálunk a csavargók legnagyobb része kóbor cigányokból áll. Ezek — a csavargóknak általános nemzetközi tulajdonságaival és a mi sajátosságos viszonyainkkal összefüggő némely különös vonások mellett — határozott, speciális faji jelleget mutatnak. A csavargásuk sajátságos kóborlás. Rendszerint karavánokban, csapatokban vándorolnak, gyakran bizonyos útvonalakat időszakonkint bejárva. Nomádok ők, némely megengedett és meg nem engedett primitív iparágak nomádjai, kiknek bolyongásaiban van bizonyos ösztönszerűség, időszakosság, mint a vándor állatok vonulásában, vagy az üstökös görbe pályáján. Midőn a modern kultúrállam követelte közrend érdekében a belügyi kormányzat a csavargás megszüntetését felvette teendői közé, mindenekelőtt a kóbor és félkóbor cigányok ügye rendezésének kellett előtérbe lépnie, ezt az ügyet nem lehetett egyszerűen közigazgatási rendeletekkel, rendőri szabályzattal vagy általános törvényekkel elintézni. Itt különleges etnikus jelenségekkel állunk szemben, melyek mélyebbre ható vizsgálódást követelnek. Ha valahol, akkor itt érvényes az az elv, hogy a törvényeket nem csinálni kell, hanem megtalálni a nép lelkében és életviszonyaiban. Az adott esetben tehát ismerni kell a cigány nép történetét és természetét, életmódját és foglalkozását, Tudni kell miféle intézkedések történtek nálunk és máshol a cigány ügy rendezése céljából és milyen eredményekkel: ezek hatására és a rendes fejlődés folyamában hogyan alakultak át maguktól az életviszonyaik és miféle más okok hatásai alatt; egyes vidékek viszonyainak és szükségletének megfelelően milyen káros és hasznos keresetmódjaik voltak és vannak; ezek miféle átmeneti skálát mutatnak a lopástól az értelmiségi vagy a földművelő hivatásig, hol, hogyan, milyen arányban és miért lettek a kóborlókból félig megállapodottak; majd ezekből állandóan letelepedettek stb. Csak ezek ismerete alapján lehet a siker reményében céltudatos, rendszeres országos intézkedésekkel megkísérelni a legnehezebb és legérdekesebb társadalmi problémák — nálunk egyúttal a nemzeti és közgazdasági tekintetben legfontosabb feladatok — egyikének megoldását, a cigány ügy rendezését. Ennek célja, hogy a cigányok a társadalomnak emberi méltósággal bíró civilizált és boldog tagjai, az állam hasznos polgárai, a nemzet és haza hű fiai legye-