Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

alól; a családok többsége beleegyezésem nélkül és a vármegye tiltakozása ellenére Székesfehérvárra ment, ott kocsikat, lovakat vásárolt és elvándorolt Miskolcig. Vajdájukat — mivel vissza akarta tartani őket a munkától és az iskolába járástól — elcsaptuk és Székesfehérváron volt internálva, most csatlakozott hozzájuk és vezette őket. 18 éves volt. Felesége jó szellemi képeségekkel biró szépség volt a tényleges vezető. A csapat azonban hamar megunta ezt a gondviselést és 1—2 hónap múlva ismét visszatért hozzám. Én a pótsorozási bizottság elé állítottam őket, mindannyiókat elbocsátották, mint alkalmatlant, amit én előre láttam, minthogy a katonai mértéket egyikük sem ütötte meg. Mikor ismét felmerült a fürdőbe menés kívánsága, és azt a Budapesten fellépett kolera miatt megtagadtam, kijelentették, hogy a sátoros (cehári) cigányok a kolerát nem kapják meg. Állításukat a következő mesével erősítették. Mikor nagyon régen a cigányok a magas hegyekben levő őshazájukat elhagyták, hogy vándoroljanak a világban, a nagy síkon a gonosz Ürme, a kolera uralkodott, aki mindenkit elpusztított, aki a közelébe került. Ekkor a cigányok gyors lovaikon elmenekültek, és átkeltek egy nagy folyón (Ganges) a gonosz Ürme pedig, akinek nem lévén lova, gyalog szaladt, de nem tudott a folyón átkelni és kénytelen volt visszafordulni anélkül, hogy egy cigányt is megölt volna. Ezóta nem közeledik a kolera a cigányhoz, mert fél, hogy megint a vízbe csalja. Tapasztalatom szerint a megtelepedett cigányokat 1872—1873-ban a kolera nagyon megviselte, ellentétben a sátoros cigányokkal, valószínűleg mert ezeket életmódjuk nagyon megedzette és a lakossággal is kevesebbet érintkeztek, továbbá a helységeken kívül a szabad levegőn tanyáztak. Aki nem képes nagy megpróbáltatások elviselésére, az meghal már gyermekkorában. Egy éves nálam való tartózkodásuk alatt alig fordult elő közöttük megbetegedés. Egy asszony, ki nehéz szülés miatt belső sérüléseket szenverett, minden ápolás nélkül meggyógyult néhány héten belül. Egyéves gyermek, aki tüdőgyulladásban betegedett meg, néhány nap múlva egészséges lett. Mikor a nekik épített kunyhókba beköltöztek, csaknem mindnyájan megbetegedtek az akkor uralkodó influenzában, de csak enyhébben, mikor pedig ismét sátrakat ajándékoztam nekik, mintha elvágták volna a bajt. Amíg a letelepedett cigányok majd mindnyájan sötétbőrűek, és igen ritka közöttük a szőke, a sátoros cigányok általában világosabb színűek és gyakran szőkék. Eltekintve a mindkét fajnál előforduló fajtakeveredéstől, ezen körülmény talán bizonyítéka lehetne a sátoros cigányok azon hagyományának, miszerint ők magasabb kasztból származnának, mely soha sem dolgozott, hiszen Indiában is világosabb színűek a magasabb kasztbeliek és nem dolgoznak. Ez megegyezik az általam nagyrabecsült Ch. G. Leland tudós és cigányszakértő kijelentésével is. Nálam való tartózkodásuk alatt alkalmam volt megfigyelni a néphitnek azon jelenségeit, miket dr. Wlisloczki Henrik oly behatóan és érdekesen ismertetett. Néhány általa nem említett, valamint az általa közöltek egyes változatai itt következnek. A menyéttől (hermelin) nagyon félnek, mivel felfut a fára és köpköd; úgy vélik, hogy ennek a fújása szerencsétlenséget és mindenféle betegséget okoz a szálláson, neve phurdini, a fúvás, phurdel szóból származik. Az ür14* 211