Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

nyok a vidék közbiztonságát veszélyeztetik és a telepítés csak úgy vezetne sikerre, ha az egyes nagyobb birtokosok a kormány támogatásával a telepítést különböző vidéken foganatosítanák. Miután is a telepítés nemes példáját a telepítés körül senki sem követi, a településre hajlandó cigányok nagy tömegét a főherceg pusztáin elhelyezni nem lehetett, a telepek feloszlatva lettek, s csakis azon családok maradtak a telepen, melyek munkásságuk és szorgalmuk által őfensége jóindulatát kiérdemelték. Az elbocsátott cigánycsaládok őfensége által úti ruhákkal, pokrócokkal, dunyhákkal, kocsival, lóval látattak el."

215 Az eddig olvasottak néhány vidéki újságíró tolla közvetítésével tárják elénk az alcsúti kísérletet. A zsurnaliszta azonban nem mindig azt írja, amit látott, hanem amit olvasója látni szeretett volna. A főherceg néhány megjegyzése is csak közvetítéssel jut el hozzánk. Ezért, hogy minél tisztább képet kapjunk a már-már feledésbe ment homályos próbálkozásról, a következőkben magának a főhercegnek a nagyközönség számára írt közleményét idézem: ,,A mi nomádjaink. A kóborló sátoros cigányok letelepítése igen fontos népmüvelődési kérdés. Országos kormányunk újabban ezt a kérdést fel is karolta, nekem ez irányú kísérleteimnél kezemre járt. Azonban a csoportos telepítés, melyre vállalkoztam, több akadállyal találkozott. Először is az egyévi idő, melyet a kísérletre fordíthattam, igen rövid volt, tekintve a cigány nép igen vad erkölcseit, és azt, hogy e nép a művelődés legalacsonyabb fokán áll. Másodszor az összpontosított telepítés, a közigazgatási hatóságok nézete szerint, sok hátránnyal jár. Azon véleményben voltak, hogy a közbiztonsági felügyelet könnyebb, ha a cigányok községenkint helyeztetnek el. A kísérleteket az érintett irányban azért kezdeményeztem, mert éppen a községeket akartam a tehertől és a fáradságtól megmenteni akkor, midőn több megye a Dunántúl az oláh cigányok kocsijait és lovait elkobozta anélkül, hogy előre gondoskodtak volna e félvadak elhelyezéséről. Tagadhatatlan, hogy a nép ellenszenve a cigányok iránt szintén nagyon nehezíti a telepítést. Az ellenszenv némileg jogosult is, mert bizony rakoncátlanok India ezen fekete fiai. S még fokozódik a meglevő idegenkedés, ha tudomására jut a föld népének, hogy a cigányság, miként az eleinte szükségesnek mutatkozott, bizonyos kedvezményekben is részesül, mint például ruházat kiosztása, ingyen élelmezés stb. Igen, de ily kedvezmények nélkül munkához szoktatni oly népet, mely a munkától irtózik, és azt soha meg nem kísérletté, merő lehetetlenség. Meg vagyok győződve, hogy vaskézzel, következetes eréllyel községenkint is lehet a telepítést foganatosítani, de sok költségébe kerül az államnak és sok kellemetlenséggel fog járni a községekre nézve. A telepítendőket lakóházakkal kell ellátni, nekik munkát teremteni és őket arra nevelni; de mindenekelőtt szükséges a gyermekek iskolázása, ez pedig nagyon nehéz feladat, mert tökéletes tudatlanságuk mellett lehetetlen korkülönbség nélkül az elemi iskolába ültetni. Nekem Alcsúton egy külön cigány iskolám volt. mely rövid idő alatt igen jó eredményt szült. Abban 6—15 évesek tanultak együtt. Fölfogásuk jó volt és kitüntetések és apró kedvezmények némi vetélkedést is fejlesztettek ki közöttük. Ilyen eredményt aligha lehetne elérni akkor, ha 15 éves cigánygyermekeket a falusi elemi iskolába a 6 éves polgár gyermek mellé ültetnék; minden mástól eltekintve, ez még nagyobb kölcsönös ellenszenvet idézne elő és sértené a cigány önérzetét, mely minden vadság