Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

Alig várják a misék napjait és mélységesen elszomorodik, hogyha a mise egy s más okból elmarad. Ennek a hitbuzgóságnak megvan a természetes magyarázata. Az tudniillik, hogy a cigányok fejenként negyven krajcárt kapnak egy miséért. Másként nem lehetett istenfélő életre fogni. Azt jajgatták örökösen, hogy a jó isten nem kívánhatja tőlük, hogy szegény cigány ember létükre fél napszámot mulasszanak a miséért. A kópék jól kiszámították, mert József főherceg nem csak áldott jó ember, hanem igazi jó katolikus is. Fölismerte ugyan a cigányfurfangot, hanem azért mososolygva teljesítette a kívánságukat. Azóta minden mise után kijár a fél napszám a dobozi cigányoknak."

2

" „Nem hiába csonkították meg magukat a dobozi cigányok" — nyugtat meg bennünket a következő újság a Cigányok sorozása cím alatt. — Alcsútról jöttek ide be tízen. Nem éppen a saját jószántukból. De azért jöttek. Tegnap ült itt törvényt a sorozó bizottság és valamennyit felmentette. Nem volt szükségük a cigányoknak arra, hogy ősi fogásukhoz folyamodjanak, és sem süketnek, sem vaknak nem tették magukat, mert egyébként is alkalmatlan volt valamennyi. Satnyulnak, gyöngülnek a cigányok is. Persze nekik ez elsőrendű örömöt okoz és a saját passziójukra még mindig elég erősnek érzik magukat."

21Egy másik hírből azt is megtudjuk, hogy József főherceg pótolta az elcsapott vajdát. A legjobb giráns feliratú cikk szerint az összes fehérvári pénzintézetekben senkinek sincs olyan jó giránsa, mint Lakatos Mátyás alcsúti „udvari cigánynak". A napokban megjelent Klein Zsigmond fehérvári aranyművesnél és rendelt 60 forint ára ezüst gombot. A rendelés megbeszélése után Klein kérte a pénzt előre. Erre Lakatos Mátyás keleti flegmával benyúlt a zsebébe és a következő levelet vette ki: „Az alcsúti uradalomba telepített Lakatos Mátyás bevásárolhat 60 forint ára ezüst gombot. A számla hozzám küldendő. Alcsút, 27. XI. József fh."

313 József főherceg türelmének fogytáról kapunk hírt abból a tudósításból, mely József főherceg cigányai cím alatt a főhercegnek Ponori Thewrewk István újságíróhoz intézett levelének kivonatát tartalmazza: ,, az itteni cigánytelepemmel baj van. A megye állítja, hogy a betörések és rablások ez évben megszaporodtak és a fonalak mind ide vezetnek. Hármat elfogtak ugyan, de aztán mint ártatlant, visszaküldték hozzám . . . Hogy azonban a megye megnyugodjon, csak azt az öt családot, akik soha nem távoztak, tartom itt, a többieknek (28) vettem lovakat és kocsikat és kieszközöltem a vármegyénél, hogy kóborlásukat újra engedjék. Az itt maradókat rendes cselédeknek fogadtam be. Érdekes, hogy már hat család az elbocsátandókból megköszönte a lovakat és kocsikat és kért házakat a környékbeli helységekben, mivel többé kóborolni nem akarnak. De az a baj, hogy a községek nemigen akarják bevállalni. Látszik ebből, hogy valamit civilizálódtak. Majd ha az állam kezdi most a telepítés ügyét, az jobban fog sikerülni, mint az ilyen magánvállalat. Tegnapelőtt nagy, véres verekedés volt közöttük. Az elbocsátandók megtámadták az itt maradókat, azonban a tűzoltókkal helyreállítattam a rendet. Csak az új útra készülők ruháit tépték össze. Ez már olyan sátoros cigány szokás."

217

' Nagyjában ugyanezeket tudjuk meg Az alcsúti cigánytelep feloszlatása című cikkből is. „Válból vettük a következő sorokat: József főherceg által az AlcsútGöböljárás pusztán és Doboz pusztán letelepített oláh cigányok nagy része ezen pusztákról a hatóság felkérésére a fenséges főherceg által elbocsátattak, mert a főherceg belátta, hogy a nagy csapatokban letelepített cigá-