Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

kényszerülő népe már rémülten védekezett a pár főből álló cigánycsapat bármily gyors átvonulása ellen is. A reformáció előtti időszakban a biro­dalom katolikus népe utolsó falatját is megosztotta a hitéért szenvedő hontalan cigány zarándokokkal, mert ezzel a maga lelke üdvösségét is gyarapította. De a Luther vallására tért nép már irgalmatlanul elzavarta a pápa vagy egy püspök levelével jelentkezőt. A harmincéves háborúban aránylag kevés cigány fordult meg a birodalomban. De a háború által fel­dúlt rendű országokba húzódtak a szomszéd országokból kiüldözöttek is, és a westfáliai béke után hozzájuk csapódott zsold nélkül maradt kato­nákkal együtt az államokat sáska módjára ellepő és pusztító „gauner" bandákba csoportosultak. Az apró államocskák ezekkel szemben tehetet­lenek voltak. Ezért ahelyett, hogy a sok állam kaleidoszkópszerűen válto­zatos történeteiből próbálnám kiválogatni a helyre és korra jellemző ese­teket, megmaradok a birodalom szintjén. Már csak azért is, mivel a cigá­nyok megpróbáltatása nem korlátozódott a feudalizmus korára, hanem a harmadik birodalomban érte el tetőfokát. A legkorábbi intézkedés 1497-ben történt: a birodalmi gyűlés határo­zatilag meghagyta tagállamainak, hogy egy éven belül fontolják meg, mi­nő rendszabályokat kell a cigányok ellen alkotni. 8 ' A következő évi gyűlé­sen azután meghozták a 46. §-t, mely kimondotta, hogy „aki a cigányban kárt tesz, nem vétkezik". Ezzel a cigányok életét és testi épségét a törvény védelmén kívül rekesztették, közkeletű német kifejezéssel ,,vogelfrei"-ok­nak nyilvánították őket, akiket bárki büntetlenül lelőhetett, mint a ma­darat. 88 Ezt még súlyosbította I. Miksa császár, amikor 1500-ban kinyilvá­nította, hogy a cigányok a törökök kémei, ezért a következő év húsvétjáig el kell hagyniuk a birodalom területét. De hiába határozott ellenük a bi­rodalmi gyűlés és császár, a cigányok maradtak. Ezért a határozatot 1530­ban, 1544-ben, 1548-ban és 1554-ben ismét megerősítették, 1557-ben Frankfurtban kihirdették. A küzdelem élességét jelzi a meghozott rendel­kezések súlyossága, szigorúsága. így 1621-ben ismét kimondják a vogelfrei határozatot, 1700-ban a „Feuererlaubniss" elvét, mely szerint, ha a cigány befogásakor ellenáll, büntetlenül lelőhető. 1716-ban minden eljárás nélkül kerékbetörni, 1720-ban minden húsz éven felülit felakasztani lehetett volna. Egyes tartományok (pl. Rajna-Pfalz) határain, a városok kapuja előtt megjelentek a „Zigeunerstock"-ok, faoszlopok, melyekre szögezett táblákon feliratok mutatták mindazon borzalmakat, amik az odamerész­kedő cigányokra várakoznak. Mindezen határozatok, rendeletek többsé­gükben végrehaj thatatlanok maradtak. Ezt azon felül, hogy állandóan is­mételgetni kellett, az is bizonyítja, hogy az 1498. évi 46. § adta szabadság alapján a cigányon elkövetett gyilkosság miatt mindössze két perről van­nak feljegyzések: egyiket az 1571. esztendőben Frankfurtban, a másikat 1584-ben Breslauban követték el és a tettesek felmentésével végződött. 89 A lanyhaság fő oka a lakosság babonás félelme a cigányoktól, illetőleg azok varázsló képességétől, de a tartományok vezetősége sem volt következe­tesen erélyes velük szemben. így a cigányok mindig megtalálták a mód­ját, hogy a valami okból feltámadt üldözés elől békésebb helyre húzódja­nak. A leírtakat igazolja az is, hogy a sváb Kreisversamlung 1654 és 1801 között 27 rendeletet látott szükségesnek kiadni ellenük. Fentebb már céloztam rá, hogy a francia forradalom nem könnyített az ottani cigányok sorsán. De a forradalmat követő társadalmi átalakulás

Next

/
Oldalképek
Tartalom