Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

emberek pénzét és mindenféle tolvajlást és útonállást követnek el. Ezért ezennel elrendeljük, hogy az ilyen csavargókat, akiket közönségesen egyiptomiaknak neveznek, ha még egy hónap múlva az országban tartózkodnak, mint tolvajokat és latrokat ítéljék el. Aki ilyen egyiptomit az országba behoz, minden ilyen áthozottért negyven font büntetéssel sújtassék.'"

:t Ezt a határozatot 1554-ben megújították. De nem érték be puszta tilalmakkal. Összefogdosták és Boston erődjében gyűjtötték össze a cigányokat. 1544-ben pedig egy hajóra rakva őket, átszállították Norvégiába. Arról nem szólnak az írások, hogy a norvégek tudtak-e erről az adományról, és miként fogadták azt. 1546-ban Boulogne és Calais francia kikötőkön keresztül igyekeztek visszaszármaztatni őket a kontinensre.'

4 A lordok háza 1562-ben főbenjáró bűnnek deklarálta, ha a cigányok a templomon kívül másutt is összejönnek. E törvény alapján — melyet csak 1783-ban helyeztek hatályon kívül — 1582. augusztus 8-án Durhamban öt cigányt karóba húztak. Erzsébet királynő 1553-ban „gyermekrablás" vádjával elrendelte üldözésüket „tűzzel vassal". Akik nem tudtak elrejtőzködni az erdőkben és hegyekben, akasztófára kerültek.''' Nagy volt azonban e rendeletek szigorúsága és a végrehajtás közötti ellentét.'

6 1636-ban Haddingtonban sok cigányt ítéltek akasztófára vagy vízbe fojtásra, asszonyaikat és gyermekeiket megkorbácsolták és arcukra bélyeget sütöttek tüzes vassal." A skót államtanács 1665-ben egy kereskedelmi társulatnak szabadalmat adott, hogy cigányokat deportáljon Jamaicába és Barbadosba. Még 1715-ben is áthajóztak tíz cigányt Virginiába.'

8 1775-ben egy cigánybanda felperzseléssel fenyegette meg Northampton városát, ha rablásért befogott társaikat nem bocsátják szabadon. A tanács nem engedett a zsarolásnak és felakasztatta a rablókat.'" Angliai helyzetüket jellemzi, hogy a rendőrség még 1817-ben is összeszedte a cigányokat és békebírók elé állította őket.

8

" Az északi országokról kevesebb adat áll rendelkezésre. Ezekbe az államokba a német tartományokon keresztül vándoroltak be. A dán király ugyanis óvta a révészeket és a hajósokat szállításuktól.

81 A Lex Danica, az 1536-ban kiadott dán törvénykönyv harmadik kötetének huszadik fejezete harmadik pontjában kimondja, hogy a „rosszéletű tatárok bebörtönözendők." Ugyanis itt tatároknak nevezték őket.

82 1586-ban V. Christián dán király elrendelte, hogy a befogott cigánybandák főnökeit fel kell akasztani, a többit pedig száműzzék az országból.

8

" Svédországban 1637-ben adtak ki rendeletet kiirtásukra, de a hatóságok nem voltak hajlandók bírói ítélet nélkül felakasztani őket.

84 1784-ben Krisztina királynő úgy igyekezett megszabadulni tőlük, hogy az északamerikai Delaware folyó torkolatánál akkor meglevő svéd gyarmatra deportáltatta az összefogottakat.

8

'

1 Végül is a svédek Dániába, innen Holsteinba és a rajnai tartományokba szorították őket.

80 A nagykiterjedésű és igen számos, különféle rendszerű önálló tartományból álló német birodalomban igen változatosan alakult a cigányok sorsa mind a helyet, mind az időpontot illetően. A hely tekintetében a lakosság számához mért arányszámuk volt a mérvadó. Számított még a lakosság anyagi helyzete, a politikai hatalom mivolta. Választóvonal volt az időpontot illetően a reformáció és a harmincéves háború. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy egy virágzó tartomány jómódú lakosssága zokszó nélkül elviselhette egy népes csigánycsapat apró tolvajlásait, ugyanakkor egy szegény országrésznek a mindennapi kenyérért megküzdeni