Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

A lakosok panasszal fordultak a királyhoz, aki a cigányok követelését jogosnak ismerte el, mivel írásaik voltak Zsigmond császártól és V. Márton pápától. A gyilkosnak azonban megkegyelmezett.'" XI. Lajos francia király már elrendelte, hogy a menlevél nélkül csavargó cigányokat fel kell akasztani. Amikor a Burgundiából kiűzött és Fonternois körül összegyűlt cigányok közül a helybeli lakosok boszorkányság vádjával többeket megöltek, a király megkegyelmezett nekik. XII. Lajos 1514-ben kiűzetésüket rendeli el/'

8 Az egymást követő királyok állásfoglalásának ilyen alakulása a róluk táplált közvélemény rosszra fordulását mutatja. I. Ferenc francia király 1539. június 4-én kiadott rendeletében megállapítván róluk, hogy „vallásosságuk tettetett, zarándoklásuk a világ körül gyanús", ezért „testi büntetés terhe alatt" megtiltja a cigányoknak, hogy királysága területére lépjenek.''

9 IX. Károly francia király elrendelte, hogy az országban tartózkodó cigányok két héten belül távozzanak, máskülönben a férfiak gályarabok lesznek három évre. az asszonyoknak pedig lenyírják a hajukat.'

0 A következő évben az orléansi felsőbb bíróság nyilvánítja őket „tűzzel-vassal kipusztítandók"-nak.'

1 Mindezen erőfeszítések nem elegendők arra, hogy az ország megszabaduljon a cigányoktól. Így még 1632-ben is valóságos csatát vívtak a Lot és Garonne megyei Viarne lakói a városukba erőszakkal behatolni akaró cigányokkal. Elfogott főnöküket Bordeaux-ba vitték, ahol a városi tanács felakasztatta.'

2 XV. Lajos 163?.. július 14-én elrendelte, hogy „az ördög ezen gyermekeit és mindazokat, akiket cigányoknak vagy egyiptominak neveznek és minden a társaságikban előforduló személyt el kell fogni, és a férfiakat életük végéig tartó gályarabságra kötelezni". Jellemző a kor hangulatára a rendelet megindoklása: „...mert lehetetlen a királyságból teljesen kiűzni ezen tolvajokat a pártfogás miatt, melyet minden időkben és még most is találnak a nemeseknél és az igazságszolgáltatást végző főuraknál, akik házukban és kastélyukban menedéket adnak nekik... ez a rendetlenség királyságunk tartományai nagy részében közönséges . . . minden főurat az igazságszolgáltató jogainak elvesztése fenyeget és az, hogy hűbéri birtokát a királyi uradalommal egyesítik és alkalomadtán maga is büntetés alá esik".

,:! Ebben a király arra céloz, hogy a vidéki nemesség a király poroszlói üldözése elől kastélyába befogadta és megvédelmezte az őt cirkuszi mutatványaival, tenyér- és kártya jóslataival szórakoztató cigánycsapatokat. XV. Lajos a későbbiekben engedélyezte, hogy a „királyi deklaráció" alapján, tehát nem valami bűncselekmény elkövetéséért gályarabságra ítélt cigányokat valamelyik „újvilágbeli" francia gyarmatra szállítsák, amennyiben a cigány vállalta, hogy élete végéig ottmarad. E címen 1686 és 1689 között 32 cigány került Amerikába. 1724-ben Poitou marsalli hivatala harminc főből álló cigánycsapatot, férfiakat, nőket, gyermekeket vegyesen szállítatott Martinique szigetére, ami ellen az ottani kormányzó tiltakozott.''

1 A cigányok sorsában a forradalom sem hozott változást. 1802-ben az Alsó-Pireneus kerületének főnöke összefogott mintegy félezer cigányt azzal a szándékkal, hogy az északamerikai Louisiana gyarmatra szállíttatja őket. Ebben a kiújult háború folytán bekövetkezett tengeri zárlat ugyan megakadályozta, de a férfiakat