Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

közmunkára fogták, az asszonyokat és gyermekeket pedig a koldusok szállásaira internálták.'

1

'' Ezen üldözések elől részben a Pireneusok hegyeiben, vagy Lotharingia erdeiben húzták meg magukat. Az utóbbi tartományban sem kezelték barátságosan őket. Strassbourg város már 1522-ben törvényen kívül helyezte őket,'" amit 1534-ben követtek Lotharingia rendéi is. 1700-ban pedig Lipót uralkodó herceg a száműzött cigányokat pellengérrel, megbélyegzéssel és kikorbácsolással fenyegeti, ha Lotharingiába visszatérni merészelnének." A Baerenthal és Philipsburg közötti erdőkben 1790 és 1793 között megismételt hajtóvadászatokat tartottak katonák, erdészek és bevont lakosok közreműködésével az ott megbújt cigányokra.'

8 V. Ferdinánd spanyol király uralkodása folyamán megromlott a félszigetre szorult cigánycsapatok sorsa is. 1490-ben száműzték az araboktól visszafoglalt területekről az arabokat és a zsidókkal együtt a cigányokat is, de az utóbbiak elbújtak a hegyekben. 1492-ben a király Medina di Campo tanácsára elrendelte, hogy minden kóborlót élete végéig el kell zárni. E rendelkezését utóda, V. Károly az 1523., 1525., 1528. és 1534. esztendőkben megújította. 1539-ben don Carlos és don Jüan elrendelték, hogy mindazon cigányokat, akik hatvan napon belül nem hagyják el az országot, hat évre gályarabságra kell vetni.

1

" Ez időtől fogva nem csupán Spanyolország és a korona uralma alatt álló Nápoly és Milánó, hanem a tengerrel nem biró Svájc cigányai is szaporították a spanyol király gályáinak evezőpadjaihoz láncoltak számát."

0 Mindezen kegyetlen rendszabályok nem hozták meg a várt eredményt. Ezért Sancho de Moncada azt javasolta IV. Fülöp királynak, hogy mivel a cigányok valamennyien kémek és árulók, továbbá miként a testvérgyilkos Káin, kóborlók, akiket bárki megölhetett volna a szentírás szavai szerint is, továbbá mert megmérgezik az állatokat, ezenfelül jósok és szemfényvesztők, ezért halállal kellene őket büntetni. A király mindezek ellenére 1633. május 8-án kiadott deklarációjában csupán arra szorítkozott, hogy el kell különíteni őket egymástól, és nem szabad megengedni, hogy akár nyilvánosan, akár titkosan összejöjjenek. Három évi elzárás terhe alatt meg kell nekik tiltani nyelvük beszélését és viseletük hordását, valamint közreműködésüket a lakodalmakban. Végül pedig minden hatóság megfellebezhetetlenül zárja be a kóborlókat. Ezt a rendeletet II. Carlos is meghosszabbította."

1 V. Fülöp 1745-ben kiadott rendelete a korábbi szigorúsághoz tér vissza, kimondván, hogy „minden cigány lázadó és a béke ellensége, ezért büntetlenül megölhető".

62 1726-ban V. Fülöp boszorkányság és prostitúció vádjával Madridból kiűzette az összes cigány nőt és kínvallatással fenyegette azokat, akik a nekik kijelölt lakóhelyet elhagyják. Ezen rendelkezés ellen a felsőbb hatóságokhoz tilos volt a fellebbezés is. E törvényt 1746-ban, 1749-ben és 1780-ban megújították.

63 1783-ban III. Károly egy dekrétumban kibővítette IV. Fülöp 150 éves rendelkezéseit, mikor kijelentette, hogy „azok, akiket cigányoknak neveznek vagy magukat mondják sem eredetiben, sem természetben nem fordulnak elő. Egy sincs ebből a becstelen fajtából.". Elrendelte, hogy a jövőben, „új kasztíliai"-nak kell nevezni őket. A dekrétum végrehajtása folyamán a le nem telepedetteket a vállukon tüzes vassal megbélyegezték, gyerme-