Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

Haynau utasítására a városba visszatérő (július 30.) Gaál Ede azonnal átlátta Falkenhayn vezérőrnagy megszálló egysége helyzetének kritikus voltát. A katonai kerület parancsnokánál sürgette a stratégiailag is igen fontos várost megszállva tartó határőr zászlóalj megerősítését. Ugyanis a „Király út" (Bécs—Győr—Székesfehérvár—Buda-Pest) biztosítása szempontjából a város kiemelt jelentőségű volt, s a helyőrség egy esetleges támadás, népfelkelés során — már Falkenhayn is utalt rá — könnyen a város feladására kényszerülhet.'™ A támadástól való félelem nem bizonyult alaptalannak. Boross Mihály másodalispán egy rajtaütésszerű támadás tervét dolgozta ki augusztus elején. Tervezetében abból indult ki, hogy a székesfehérvári helyőrség csekély katonai erőt képvisel. A hiányosan felfegyverzett horvát határőröket sem lovasság, sem tüzérség nem támogatta, így egy honvéd század és egy huszár egység le tudná fegyverezni. A megvalósításhoz 135 kétfogatú kocsit kért Fördös Istvántól, Tolna megye másodalispánjától. A 200 jól felfegyverzett honvéd, 75 huszár augusztus 3-án Bonyhádról indulna Köldesen át Lőrincre. A különítménynek a délutáni órákban Simontornyát el kell érnie, s onnan váltott lovakon és kocsikon éjszaka 11 órakor megkezdenie a székesfehérvári helyőrség elleni akciót. Boross különítménye feladatául határozta meg a megyeház, a püspöki palota (Falkenhayn főhadiszállása) és a katonai laktanya megszállását. Számolt a székesfehérvári polgárság támogatásával is, s így lehetővé vált volna a határőr zászlóalj lefegyverzése, parancsnokuk és Gaál Ede foglyul ejtése is. A megye bizottmánya pénzjutalmat ígért annak, aki a hazaáruló császári biztost elfogja. Boross is hangsúlyozta: „Ezt a szörnyeteget el kell mindenáron fogatni."

Mi A tervezett rajtaütés azonban nem valósult meg; nem a tehetetlenség, hanem a bekövekező események miatt nem vált valóra. Annak azonban fontos bizonysága, hogy a szabadságharc helyi vezetőinek (Csapó József és Boross .Mihály alispánok) magatartásában, szemléletében jelentős változásokra került sor. Amikor a városba visszatérő és tevékenységét megkezdő Gaál Ede Székesfehérvár nagyobb biztonsága érdekében kérte a helyőrség megerősítését, nem a város polgárainak biztonsága vezérelte, hanem a megszállók pozícióinak stabilitásától az ellenforradalmi erők térhódításának megvalósulását remélte. Nevezetesen: a szabad királyi városból kiindulva akarta megvalósítani a megye egész területén a katonai rémuralmat. Egyelőre csak a városban tudták — igaz csak ideiglenesen — megerősíteni helyzetüket. Állandó félelemben és rettegésben tartották a polgárokat, a fizikai és pszichikai terror számos eszközével igyekeztek ellenállásukat felszámolni. A császári biztos tevékenységében jól megfigyelhető a rendőri funkciók túlsúlya. Felségsértés vádjával letartóztatta, majd katonai őrizet mellett Budára, kísértette Hadhalmy Pál polgármestert, König József bírót és Kolossváry Miklós városkapitányt. Sürgette a klérus császárhű tagjainak — Farkas Ferenc nagyprépost és Farkas Imre kanonok — visszatérését, akik 1849 áprilisában Badenbe és Fürstenfeldre menekültek. Rendeleti úton feloszlatta a megyei és a városi tisztikart, a város pénztárait lefoglaltatta. Auguszus elsején kinevezte a város „császárhű" tisztikarát. A tanács megalakítását sürgető tényezők közül ki kell emelni a közigazgatási feladatok ellátásának szükségessége mellett a megszállók élelmezésének biztosítását. Gaál Ede az adminisztráció tag-