Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

toborzása, a magisztrátus támogatásáról biztosította Koptsányi kormány­biztos személyes megbízottját, Nagy Boldizsár honvéd századost. 322 Aulich tábornok egységeinek élelmezését is igen gyorsan megszervezték. Május 6-án 1000 q széna Budára történő szállítását kezdték meg. Az élelmiszer­raktárból 8000 adag kenyeret fuvaroztak a táborba, és az osztrákok által hátrahagyott zabot és szénát is átadták. A felszabadítók élelmezését zök­kenőmentesen biztosították, a tanácsnokok meg is jegyezték; „Vitéz hada­ink ellátása legkedvesebb kötelesség . . ," 323 A megye és a város lakói most nem tiltakoztak a katonai terhek ellen. Felismerték, hogy az ellenforrada­lom fegyveres támadásának szétzúzása az erők összefogása nélkül nem valósulhat meg. Május 10-én a tevékenységét megkezdő kormánybiztos Székesfehér­várott konszolidált állapotokat talált. Ezt azonban nem mondhatjuk el a megyéről, ahol a császári biztossal együttműködő tisztviselők hivatalaikat megtartották; a megyebizottmány tagjainak sorában polarizálódás és sze­mélyi ellentétek voltak megfigyelhetők. A békepárt képviselői rágalmak özönét zúdították a megyébe visszatért Madarász Lászlóra. A radikális politikus elszigetelése azonban nem járt sikerrel, mert a csákvári kerület választói továbbra is képviselőjüket tisztelték személyében. De támogat­ták radikális elvbarátai is, főként öccse, Madarász József és Salamon La­jos. Batthyányt a bizottmány balszárnyát vezető, országosan is ismert po­litikusok háttérbe szorítása vezérelte, amikor híveit ültette a vezető posz­tokba. Csapó Józsefet, a megye főjegyzőjét, az önkéntes nemzetőrök volt parancsnokát első .alispánná, Boross Mihályt másodalispánná és Fekete Jánost — aki az országgyűlési választások idején Batthyány Istvánt Fe­hérvár képviselőjévé ajánlotta — főjegyzővé nevezte ki. A kinevezésekről értesülő baloldal választásokat követelt, de a kormánybiztos az áprilisi törvényekre és jogkörére hivatkozva visszautasította Madarászok indít­ványát. 324 Június elején az erkölcsi halottnak tekintett Madarász László ismét a csákvári kerület mandátumáért indult harcba. Ellenfelei Kenessey Kálmán főszolgabíró és Fekete János főjegyző voltak. A Batthyány által támoga­tott Fekete 1848 nyarán elszenvedett súlyos kudarcát akarta feledtetni. Győzelem reményében vette fel a küzdelmet, hiszen a tisztikar jelentős többsége sorakozott fel mögötte. A kormánybiztos és a megye vezetőinek támogatása ellenére a békepárt jelöltjeinek fellépése nem volt eredmé­nyes. Madarász mellett sorakozott fel a választók többsége. A radikális politikus a választókhoz intézett felhívásában elveinek lényegét összegezte: „Önök engem nem egy pár nap óta ismernek . . . Én nem szoktam ígérni, hanem tenni . . ., hogy a csákvári képviselőséget becsülöm, világos jele. hogy több helyeken lett megválasztásból a csákvárit fogadtam el. Minden királynak örökös ellensége vagyok, minden kiváltságnak és szolgaiságnak. A szabadság minden polgár szent tulajdona lévén, a születésnek semmi elsőbbsége sincs, s a polgári egyenlőség a Republica alapja." 32 ' Nem változ­tatott 1848 júniusában meghirdetett programján, az ott felsorolt követelé­sekből csak a szőlődézsma eltörlése valósult meg. Az 1849 júniusában le­bonyolított választás Madarász győzelmével végződött. Erkölcsi és politikai értelemben is sikert aratott, a rágalmak ellenére a választók jelentős része nem tekintette csalónak, hanem olyan politikusnak, aki nem a liberálisok, hanem a nép érdekeinek megvalósítója. Megszilárdult helye a megyebi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom