Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

letet [az ideiglenes bizottmány] mégis, mivel a katonai erőnek engedni kénytelen e város, hogy a nagyobb veszély elő ne idéztessék, a kívánt 300 pár csizma kiállítása . . . elrendeltetett".

280 Vállalta a bizottság a kompromisszumot még akkor is, ha a lakosság és a császáriak között az ellentétek elmélyültek, mert „őfelsége katonái" a kocsmákban a magyar minisztériumot, a város vezetőit és polgárait becsmérlő dalokat énekeltek. S abban a feszült helyzetben is, amikor olyan hírek keltek szárnyra, hogy január 4-én éjszaka népfelkelő csapatok támadják meg a városban levő katonaságot, a Rácvárosban lakók pedig támogatásukról biztosították a népfelkelőket. A város katonai parancsnoka fel is készült a támadásra, csapatait ki akarta vonni a városból, hogy „kinn a síkon vegye fel a harcot a kóborló csapatokkal".

280 Természetesen a császári ezredes katonai okok miatt készült elhagyni, a várost, mert a polgárság és az irreguláris csapatok esetleges összehangolt támadása szétzúzással fenyegette a viszonylag csekély erőt képviselő egységet. A népfelkelők várt támadása elmaradt, de — miután a Jellasics-hadtest elhagyta a megye északi területeit, s csupán a gyenge helyőrségi alakulatok maradtak a megyében — a parasztság fegyveres ellenállása egyre fenyegetőbb méreteket öltött. Petrichevich különítményének helyzetét a veszprémi népfelkelők is veszélyeztették. Veszprémbe egy 30—40 huszárból és közel 100 felkelőből álló szabadcsapat tört be. A városban azonnal megkezdték a toborzást, a polgárokat pedig fellázították. Aba és Súr térségében a kaszával gyülekező parasztok már Windischgraetzet is nyugtalanították. A Bakony erdeiben megerősödött a népfelkelők tevékenysége; az osztrák csapatmozdulatok megfigyelésére kisebb csoportokat, hírnököket rendeltek a falvakba. A hírszerzéssel egyidőben a helységeket csatlakozásra bírták. Fejér megyében Csákvár környékét tartották felügyeletük alatt a népfelkelők. Sasku erőfeszítése tehát eredményesnek bizonyult. Fenyegető közelségükkel veszélyeztették a Bicskén állomásozó császári önkéntes zászlóalj helyzetét. Obermüller őrnagy zászlóalja hiányosan felfegyverzett, részben kiképzetlen századokból állt. Védelemre rendezkedtek be: a Csákvárra és Lovasberénybe vezető utak kijáratát egy század biztosította. Az osztrák főerők hátában kibontakozó ellenállás felszámolására Győrből egy lovasszázadot rendeltek Fejér és Veszprém megyébe. A lovasszázad a gerillák felmorzsolásán kívül biztosította az utánpótlás szempontjából oly fontos Mészáros utat. Székesfehérvár katonai parancsnokára az a feladat hárult, hogy Móron és Kisbéren át teremtse meg az összeköttetést a Győrből kivezényelt századdal. Mór körzetének biztosítása a móri ütközet nagyszámú császári sebesültjének biztonsága szempontjából is fontos volt.

287 A székesfehérvári helyőrség január első napjaiban még nem volt abban a helyzetben, hogy erősítést küldjön Mórra. Elsősorban a város lakóinak magatartása késztette arra az ezredest, hogy ne ossza meg erőit. Ugyanakkor a környező helységek —• Pákozd, Keresztes — lakóinak „megfékezésére" katonaságot kellett bevetni. Aba környékén pedig a megyebizottmány meghirdette a népfelkelést, csak Csányi utasítására vártak, hogy a „népfelkelésre helységenként felkészült nép kinek a parancsnoksága alatt" induljon harcba.

288 A város polgárainak növekvő ellenállását bizonyította a Windischgraetzhez siető Fiáth Ferenc foglyul ejtése. Az aulikus földbirtokost Petrichevich közvetítésével a főhadiszállásra rendelték. A Vörösberényben tartózkodó Fiáth egyébként azon ellenforradalmi politikusokhoz tartozott, akik 1848