Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
márciusát megelőzően a konzervatívok szószólói voltak, és a forradalom után csak a kedvező pillanatot várták az uralkodó iránti hűségük ismételt bebizonyítására. A forradalmi nemzettel való szembenállását nagymértékben fokozta nagybátyjának, gr. Lamberg Ferenc altábornagynak a meggyilkolása. Január 5-én a császárhű birtokos kasznár ja társaságában lóra ült, hogy Ferenc József magyarországi teljhatalmú megbízottjának utasítására Székesfehérvárra siessen. A városban kialakult helyzetet nem ismerő Fiáthot, a Pappenberger szűcsmester által vezetett felfegyverzett nemzetőrök elfogták, és a városházán tartózkodó bizottmány tagjainak átadták. Az éjszaka leple alatt érkezőkről, Fiáthnak az osztrákokkal kialakult kapcsolatáról az őrjáratra kirendelt nemzetőrök időben értesültek. Fiáth császári biztossá történt kinevezésének híre városszerte elterjedt. A bizottmány január 6-án hajnalban tárgyalta az ügyet. Kihallgatták az ellenforradalmi politikust, s úgy döntöttek, hogy két képviselő az Abán tartózkodó megyebizottmánynak adja át Fiáth Ferencet. Eltávolítását a városból az erőegyensúly eltolódása tette szükségessé. A reggeli órákban a császáriak hozzákezdtek a belváros megszállásához is. Január 4-én éjszaka a népfelkelők várt támadása elmaradt, s Petrichevich nyomban cselekedett; a negyedmestereket a fegyverek beszedésére utasította, katonáinak házkutatásra adott parancsot. Az így kialakult helyzetben, amikor a megszállók korlátlan hatalma alá került a város, Fiáth nem maradhatott az ideiglenes bizottmány foglya. A megyei bizottmány Abán tartózkodó tagjaiból alakult törvényszék ítélete alapján a hazaárulót a Debrecenbe menekült Honvédelmi Bizottmánynak akarták átadni, de a nemzetőrök csak Kalózig vihették, amikor a Székesfehérvárról megérkező lovasszázad Kiiment kapitány vezetésével kiszabadította Fiáthot. Petrichevich a város ideiglenes bizottmányát feloszlatta, tagjait letartóztatta, majd a tanács megalakítására adott utasítást. Megszervezte a katonai őrjáratokat, az elmenekült tisztviselőket visszatérésre kötelezte, a hivatalaikat el nem foglalókat árulónak nyilvánította, és vagyonuk lefoglalására adott parancsot. A megtorlástól rettegő polgárok ismét a szőlőhegyekbe menekültek. Január 7-én Székesfehérvár megszállása befejeződött, és a császári ezredes átvette a közigazgatás felügyeletét. Az ideiglenes bizottmányban felülkerekedtek az opportunista erők. A feloszlatásukat elrendelő parancs átvétele után hűségnyilatkozatukat ís megfogalmazták. ,,A bizottmány . . . őfelségének, a magyar királynak mindenkor hű jobbágya lévén, a zendülési kamarillának eszközéül magát nem használtatta." 2 ^ Székesfehérvár bizottmányának felszámolását követően a közgyűlések beszüntetésére is sor került. A katonai felügyelet alá helyezett tanács vette át a közigazgatási teendők ellátását. A városparancsnok szigorúan meghagyta ,,az oda nem tartozók" — az ideiglenes bizottmány tagjai és a képviselők — kizárását. Január 7-én a délutáni órákban 15 tisztviselő már meg is kezdte munkáját. Ismételten felszólították a polgármestert, a bírót, a főjegyzőt, a tanácsnokokat és az alügyészt, hogy haladéktalanul térjenek vissza a városba. Hadhalmy visszatéréséig a rangidős tanácsnokot, Baur Györgyöt bízták meg a polgármesteri feladatok ellátásával. A tanács feladatainak meghatározásában kiemelt helyen szerepelt az élelmezés és beszállásolás problémáinak megszüntetése, az adók behajtásának gyors végrehajtása.
