Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

várost. Az ideiglenes bizottmány e feladat betöltésére alkalmatlannak bizonyult. Ámon igen találóan jellemezte magatartásukat: január 3-án délelőtt Fehérváron is elkövetett minden tőle telhetőt a felkelés sikere, a városhoz közeledő osztrák megszálló alakulat betörésének emgakadályozása érdekében. A magisztrátus nem osztotta Ámon véleményét, „végképp elsüllyedt a köznapiság lápjában, minden szónak az a vége, hogy az ellentállás által a város biztonsága veszélyeztetik, ma, vagy holnap a világ azon botrányt is látni fogja, hogy Nugent és Petricsevics 4000 rongyos Kraini nemzetőrrel Székesfehérváron bántatlanul tanyázand, hacsak a megyei nép valamire nem leend határozható."

283 Csányi személyes megbízottja — 1848 decemberéig Székesfehérvár tanácsának aljegyzője, a megyebizottmány tagja — magatartásával, a népfelkelők szervezésével akart eredményeket elérni. A „köznapiság", a konfliktusok sem riasztották el; a megyebizottmány Abán tanácskozó tagjait aktívabb tevékenységre szólította fel. Társát, Sasku Károlyt pedig Csákvárra rendelte, hogy a vidéki „raubsüczöket" gerillacsapatba egyesítse. Január 3-án értesítették a bizottmányt: az ellenség Csór felől Székesfehérvárhoz közeledik. A város vezetői közül délután 3 órakor 25-en gyűltek össze, hogy a szükséges intézkedésekről tanácskozzanak. Azonban a délutáni órákra a város egy részét közel 1500 főnyi császári katonaság szállta meg. Báró Petrichevich Horváth János császári ezredes, a megszálló erők parancsnoka, magához rendelte a város bíráját és a szállásmestert. Az ideiglenes bizottmány tanácskozáson megjelent tagjainak határozata értelmében Orsetti József, Fanta Károly és Lintzer Vilmos tárgyaltak az ezredessel, aki tudatta velük, hogy a Vásártér környékén levő házakban — házanként legalább 15 fő! — szállásolja el katonáit, a lovasságot pedig a szénaraktár közelében vonja össze. Petrichevich a „Három Szerecsenhez" fogadóban rendeztette be szállását.

284 A megszálló erők elhelyezéséből kiderül, az ezredes nem vélte elegendőnek egysége katonai erejét a város egészének, de még a kulcsfontosságú belvárosnak, a stratégiailag fontos útvonalaknak a megszállásához sem. Az ideiglenes bizottmányt nem oszlatta fel, így az fegyverben tarthatta nemzetőreit, sőt az őrjáratok megerősítésére is sor került. Egyelőre futárszolgálat, illetve küldöttek útján tartották fenn a kapcsolatot a katonasággal. Petrichevich tájékozódott a polgárság hangulatáról, s az erőszakos fellépések mellőzésével akarta a kedvező időpontot kivárni, amikor a polgárság — főleg az iparosok és a fölművesek — ellenállásának megfékezésével befejezheti a szabad királyi város megszállását. Egysége harcrerejenek fokozása érdekében 300—400 pár csizma elkészítésére kötelezte a mesterembereket, a puskaműveseknél levő fegyvereket beszedette, de a felfegyverzett polgárokat már nem szólította fel fegyvereik leadására. Csupán katonáinak adta ki a parancsot, hogy az utcákon fegyverrel járókat fegyverezzék le. A város küldöttsége még ezzel az intézkedéssel is szembeszállt; követelte a puskaművesektől elvett fegyverek visszaadását. Sőt, a bizottság ülésén a nyílt ellenállás gondolata is felvetődött, nevezetesen: az ezredestől érkezett német nyelvű rendeleteket felbontatlanul akarták visszaküldeni; ez esetben vállalják a konfrontációt, vagy az ellenállás lehetséges módozatait keresve kompromisszumot kötnek. Az utóbbi lehetőség mellett döntöttek, de döntésük igazát keresve leszögezték, hogy „a város törvényeinek értelmében csak a magyar kormánytól fogadhat el rende-