Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

Mezőörs, 30-án Kisbér, 31-én Mór, 1849. január 1-én Lovasberény, 2-án Martonvásár, 3-án Tétény helységeket foglalja el és szállja meg.

268 Jellasics a menettervben foglaltak szerint 29-én bevonult Mezőörsre, azonban a községben hadtestét beszállásolni nem tudta, katonái élelmezéséről nem tudott megfelelően gondoskodni. Elhatározta, hogy törzskarával, a Gramont-dandárral, a Ferenc József dragonyosokkal és a banderiális huszárokkal Kisbérig nyomul előre. Itt jutott tudomására: egy 8—10 000 főből álló hadtest Perczel parancsnoksága alatt, röviddel Kisbérre érkezése előtt, Mór felé vonult. Jellasics azonnal intézkedett, kiadta parancsát: 30-án hajnali 5 órakor csapataival a Perczel-hadtest ellen megkezdi támadását.

2

'

1

" Perczel közel Mórhoz, a Bakonysárkányba vivő út mindkét oldalán foglalta el állásait. A jobb szárny a szőlőskertek vonalában, a centrum az úttól balra, enyhén emelkedő dombon, a bal szárny pedig egy vízmosás által fedett terepen helyezkedett el. Hadereje 5 1/6 zászlóalj gyalogságból, 6 1/2 század huszárból és 24 ágyúból állott. Összesen: 5620 ember, 730 ló. Az ütközetet megelőzően az utászok arra kaptak utasítást, hogy a bal szárny előtti erdőt torlaszolják el. A jobb szárny fedezésére egy huszáregységet a Bakonysárkányba vezető erdei és hegyi úton, Ondód (Pusztavám) irányába rendeltek. 30-án reggel 8 óra tájban megkezdődött az ütközet. Az erdőből kitörő lovasságot a bal szárnyon elhelyezett erők visszaverték, s Perczel parancsára az ütegek megkezdték az ágyúzást, de a bal szárnyon felállított üteg két ágyúja „lőni sem akart". Jellasics az erdő szélére három üteget rendelt, hogy viszonozza az ágyútüzet. Két üteg tüzét közvetlenül a bal szárnyon elhelyezett erők ellen irányította, s Ottinger dandára is megkezdő a támadást. A Wallmoden- és Hardegg-vértesek 12 lovasszázada megfutamította a pesti zászlóaljat, majd a Császár-huszárok — akiknek rohamra adott parancsot Perczel — a parancsnak nem engedelmeskedtek, a mezőváros irányába menekültek. A bal szárny megfutamodása után a Gramont-dandár és a lovasság a centrum ellen fordult. Itt a beregi század és Perczel Miklós parancsnoksága alatt a szabolcsi zászlóalj „hatalmasan" viselkedett, s az elfoglalt ágyúk közül hármat vissza is foglaltak, azonban elvontatásukról már nem tudtak gondoskodni. Hősies ellenállásukat félórás küzdelemben az ellenség felszámolta. Ezt látva Perczel a Miklóshuszároknak adott parancsot a visszavonulás fedezésére. A bal szárny üldözésére kelt császáriak a mezővárosból visszafordulva megakadályozták, hogy a gyalogság egésze Móron át Székesfehérvár irányába meneküljön. Perczel Miklós vezetésével a szabolcsi zászlóalj s a 3—4 századra tehető különböző csapatbeliek a hegyeken át Csákvár felé vonultak. Még december 30-án este csatlakozott a visszavonulókhoz a jobb szárnyon harcoló Gyika őrnagy is a zalai zászlóaljjal, valamint három ágyúval. A fehérvári úton visszavonuló egységek — különösen a Miklós-huszárok — igen erős ellenállást tanúsítottak. Az utcai harcokban több császári katona — köztük Schaffgottsch kapitány — esett el, sebesült meg. A móri ütközetben — mindkét részről beszámítva a veszteségeket — 32 katona esett el, akiket Móron közös sírba, az ún. homoki temetőben temettek el. 350 sebesült került a katonai kórházba, illetve a kapucinus zárdába. Jellasics január 1-én 300 foglyot küldött a főparancsnokságra, s ezzel az I. hadtest fogságába kerültek létszáma meghaladta a 2000 főt. A jelen-