Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
tés tehát pontos adatot nem közöl a móri ütközet és az utcai harcok során fogságba esettek létszámáról.-' 0 A mezőváros és a környék falvai a megszállók szabad prédájává lettek. Móron 574 parasztgazdaságot dúltak föl. A lakosság kárát 40 228 Ft-ra becsülték. A Lamberg uradalom 98 pozsonyi mérő zabot, 645 q szénát, 80 akó bort, a Luzsénszky uradalom pedig 65 akó bort, 140 pozsonyi mérő zabot, 68 q szénát, 20 öl fát és 400 kéve zsúpot szolgáltatott ki Jellasics hadtestének.-' 1 Perczel az ütközetvesztésről írt jelentésében többször is hangsúlyozta: ,,. . . az ütközetvesztést Görgey dispozitioinak, a Horváth őrnagy hozta segélynek, és főleg a huszárság viseletének tulajdoníthatjuk". December 31-én a vereség hatására igen borúlátóan ítélte meg az ország helyzetét, de 1849. január 1-én kelt jelentésében, miután felmérte, hogy hadteste nem szenvedett megsemmisítő vereséget, az ellenállás további folytatásának lehetőségét fogalmazta meg. Az előzőekben már utaltunk arra, hogy Kossuth december 29-én két alkalommal is utasította Görgeyt, vegye fel az ütközetet, s hadtestével Bicskéről Felsőgallára vonuljon. Perczel megtámadásakor Görgeynek támadó hadműveletet kellett volna végrehajtania, de Görgey a december 30-ára kiadott diszpozícióit Kossuth utasítása ellenére sem változtatta meg, sőt nyíltan bírálta az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökének parancsait. ,,A tisztelt kormány azt rendeli, hogy én alig 15 000-nyi seregemmel a Neszmélyi, Tatai, Bánhidi positiot tartsam, Összeköttetésben maradván Perczel tábornok úr seregével Sárkányon — és mégis concentráljam erőmet! Legjobb akaratom mellett mind a két feladatnak egyszerre meg nem felelhetek . . ., mondja ki hivatalosan a tisztelt kormány hogy én Bánhidát vagy akár melly pontot — de kérem csak egyet, mert két helyütt nem lehetek — tartsam az utolsó emberig: akkor én leszek azon utolsó és tartani fogom: de ha illy körülményék közt életemet feláldozom, akkor legalább megérdemlem azt, miszerint ezen dispositio következéséről azt feleljen a ki tervezte s ne én!'" 22 Görgey tehát a felelősséget is elhárította, s a móri ütközet napján Bicske környékén a visszavonulás folytatására alkalmas útvonalat keresett. Még a Perczelhez térben legközelebb állomásozó Karger-dandár sem nyomult előre támadólag. Ismereteink szerint csak az állapítható meg, hogy a Csákváron tartózkodó Ferdinánd őrnagy december 30-án jelentette a főhadiszállásra, Mór felől 11 óra körül erős ágyúzást lehet hallani. Karger a Perczel-hadtest „szétverését" jelentette, s egyben kérte dandára megerősítését. Majd Pöltenberg alezredes a dandár Vál felé történt visszavonulásáról tájékoztatta Görgeyt. December 31-én pedig bejelentette, hogy Karger ezredes megbetegedett, és átvette tőle a dandár vezényletét. 2 ' 3 Az ezredes, akinek „egész magaviselete a móri napon nem volt kielégítő" súlyos hibát követett el, nem sietett Perczel támogatására. Csányi Perczelhez írt levele utóiratában pontosan meg is fogalmazta: „Kárger ment segítségedre, de későn." 2 ''' Nemegyey veszprémi szabadcsapatával akkor érkezett az ütközet színhelyére, amikor a hadtest bal szárnya megkezdte a menekülést. A felkelők nem is vettek részt az ütközetben. A hiányosan kiképzett és rosszul felszerelt egység sietve visszavonult Veszprém felé. 2 ' 0 Kossuth Batthyány Istvántól, Fejér megye kormánybiztosától értesült a móri vereségről. Nyomban utasította a feldunai hadtestet, hogy kezdje meg a visszavonulást. Görgey fél 10-kor módosította az éjszaka
