Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Bél Mátyás: Fejér vármegye leírása. Hungarie novae geographico-historica. Pars secunda transdanubiana. Fordította és bevezette Prokopp Gyula

bak, hanem homokos, sőt terméketlen részek is akadnak. Mindamellett nem teljesen alkalmatlanok a földmívelésre, de a föld többszöri megmozgatást és trágyázást kíván. 1. Ladány nyugat felé Veszprém megyével határos falu a Sárvíz jobb partján. A földje sík, részint mocsaras, részint száraz. Földesura báró Schmidegg, aki most töreti fel a földeket az idetelepített németekkel és magyarokkal. A Sárvízből öntözőcsatornát ágaztat ki és malmot is épít a csatornán. A falu déli végén most épül a kastélyszerű urasági lakás. Kissé távolabb meredekké válik a sík vidék, és ez alkalmas hely a szőlőtelepítésre. 2. Szentmihály az előbbi falunak keleti szomszédja, a Zichy grófok uradalmához tartozik. A déli oldalon cserjés rész határolja, de van ott a szőlőművelésre alkalmas rész is. A Ladánnyal határos nyugati oldalon szántóföldek vannak, amelyeken jól terem a gabona, főleg a búza. Lakosai valamennyien magyarok. A faluval határos majornak Bakonyszentegyház a neve. 3. Kiskeszi a Sárvíz mellett fekszik. Földje azonos minőségű a szomszédos Szentmihályéval. Magyarok lakják. 4. Battyán Ladánytól fél mérföldnyire van kelet felé, nem messze a Sárvíztől, a fehérvári út mentén. Földje sík, búzát és minden más gabonafélét is bőven termő. Erdeje nincsen, de bővelkedik a nádban, amit fa helyett használnak itten. Lakosai magyarok. Erről a helyről származik a római szent birodalmi gróf Batthyány nemzetség. 5. Csíkvár. Istvánffy szerint hajdan Bottyán volt a neve. Másként — írja — Bottyán volt a neve ennek a Fehérvárral szomszédos helységnek, amely a hírneves Batthyány-nemzetség ősi földje. — Istvánffy azonban téved, mert ez két teljesen különböző helység, jóllehet csak kevés távolság választja el őket egymástól. Csíkvár ugyanis a Sárvíz partján van, Bottyán pedig a folyótól távolabb, nyugat felé fekszik. Hajdan, a török időkben, nevezetes erősség volt, amely a Sárvíz átkelőhelyét védte. Hogy mikor épült — nem tudom megmondani. Nem akarom tagadni, hogy a törökök voltak, akik elsőként erősítették meg ezt a helyet, mert ez egyrészt alkalmas arra, hogy elzárja az ellenség útját Fehérvár felé, másrészt megkönnyíti a Fehérvárról kiinduló portyázásokat. A név jelentése: a csíkok vára. Ez arra mutat, hogy bőven volt csík a folyóban. Csíkvár azidőtájt került a törökök kezére, amikor Szolimán elfoglalta Fehérvárt. 1601-ben, amikor Mercoeur Fehérvárt ostromolta, Csíkvárt is elfoglalták a mieink, és később is osztozott Fehérvár sorsában. Már a következő évben, amikor a törökök 70 000 főnyi sereget vontak össze a város ostromára, Csíkvár előbb a hatalmukba került, mielőtt körülzárták volna a várost. 300 török lovas ugyanis — bizonyára földerítés végett — Csíkvárig tört elő. A mieink azt hitték, hogy már az egész török had megérkezett, ezért félelmükben augusztus 6-án elhagyták Csíkvárt, és szertefutottak. A törökök késedelem nélkül őrséget helyeztek ide, és megerősítették a sáncokat. Ettől kezdve Csíkvár a garázdálkodó barbárok tanyája lett, akik gyakran összecsaptak a palotai és a veszprémi vár őrségével. 1661 októberében a szomszédos várak őrségei megtorolni akarván az elszenvedett csapásokat, meglepetésszerű támadást intéztek Csíkvár ellen, az őrséget leöldösték, az erődítményeket pedig elpusztították. Az ellenség azonban új őrséget helyezett az erősségbe, megjavította a széthányt sáncokat, és továbbra is nem egyszer okoztak kárt a mieinknek. Végre is a győri, komáromi, esztergomi, tatai, pápai és veszprémi vár katonái közös egyetértéssel elhatározták, hogy tövig lerombolják ezt a helyet. Február elején indult el a csupa harcedzett katonákból álló, nem csekély létszámú csapat erre a vállalkozásra. Úgy határoztak, hogy meglepetésszerűen támadják meg Csíkvárt. Éjnek idején több oldalról támadtak a sáncokra, és hamarosan el is foglalták azokat. Az álomba merült és magukat biztonságban érző törökök csak ezután tudtak fegyvert ragadni. Nagy zavar és öldöklés keletkezett. A barbárok látták, hogy végső veszedelembe kerültek, ezért a helység erős tornyába menekültek, és ott akarták bevárni a fehérvári őrségtől remélt segítséget. A mieink azonban megtámadták a tornyot is, mire a törökök megadták magukat azzal a feltétellel, hogy sértetlenül elvonulhatnak Fehérvárra. Ez hamarosan megtörtént, a mieink pedig szétrombolták és felperzselték a helységet a sáncokkal együtt. Ekkor pusztult el Csíkvár utoljára. Buda ugyanis még ugyanabban az évben felszabadult, nemsokára pedig Fehérvárt zárta körül a keresztény sereg, így sem alkalmuk, sem pedig idejük nem volt a törököknek a csíkvári erősség megújítására. Most már nyoma is alig van az egykori erődítésnek, mert a városka, vagy falu, sűrűbben lakott, mint korábban. Fehérvártól egy mérföldnyire van, déli irányban. Magyarok és németek vegyesen lakják. A Batthyány grófoknak is van itt kastélyszerű lakásuk, majorjuk és tágas magtáruk. Malmuk is van a Sárvízen. A talaj hasonló a battyáni határhoz. 6. Füle Csíkvártól majdnem egy mérföldnyire van nyugat felé. Sűrű lakosságú, magyar falu. A veszprémi papok birtoka. 8 Fejér megyei Történeti Évkönyv 113