Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné

ség volt. Főleg a túlsúlyban lévő református magyarok hivatkoznak rá, hogy a török időben is itt laktak, papjukkal együtt (Károly III: 23.) A falut a Bécs alól visszavert törökök égették fel, csak 1690 körül kezdett újra betelepülni, részben a visszatérő lakosokkal, részben máshonnan jöttékkel. 5 Ásatásait ld. Károly, V: 502—509., AR. XII. 280. 11 A 487/1866. főisp. sz. meghagyásra beterjesztett Verébre vonatkozó helységnévleírást az alábbiakban közlöm: Veréb 1. Veréb falu Fejér vármegye csákvári járásban. Legrégibb kor, melyben e helység előfordul: 1332 (lásd: Theiner Ágost: Vetera monumenta históriáé Hungáriám factam illustrantia. Romae, 1859. folio — 585. 1. következőleg: — — „Iacobus Berengarii és Raimundus de Bonofato pápai követek és adószedők jelentésében XXII. János pápa uralkodásának XVI. évében: „... Solutio de archidiaconatu Albensi II. anni: Paulus de Gut solvit 50. den. parv. — Nicolaus de S. Nicolao 30. — Petrus de Olup 32.—Petrus de Acha 3 gross. — Andreas de Béren 3 gross et 4 parv. — Joannes de Dod 30 parv. — Stephanus de Berenche 40 parv. Mathias de Mor 60 parv. — Dominicus de Aroky 40 parv. Nicolaus de Ondo 2 pensas parvorum, denariorum. — Michael de Bánchida 16 grossos. — Nicolaus de Dobus 40 parv. — Petrus de Veréb 40 parv. den." Az említett helyek közül Acha jelenleg Acsa, éjszak felől és Béren jelenleg Lovasberény, nyugot felől Verébbel határos községek. A név eredetéről mit sem tudni, de annyi bizonyos, hogy az minden, a fentebbinél későbbi okmányokban Verébnek iratik, s így fordul az elő Mária Teréziának 1775-i december 9-én kiadott adománylevelében is Végh Ignác részére, aki ezáltal a verébi melléknévnek is birtokába jutott, azonban később mind a mellék-, mind a helységnév megrövidítve ejtetett ki, úgy mint az jelenleg is használtatik: verebi, Veréb. A határban előforduló nevezetek kevés kivétellel többnyire az 1837-i évben eszközlött tagosítás, s az uradalmi birtoknak későbbi elrendezése alkalmából keletkeztek; ilyenek p. o. Pázmándi útra dűlő, Róna-, Hosszú-, Rétre-, Erdőre-, Vaáli határra dűlő (az úrbéri földeken), továbbá: Tófenék, Malomlapos, Szőlőkdombja, Szőlőkalja, Lovasberényi útra dűlő; Pogánysír (ez egy emlékkő, melyet a föld mostani tulajdonosa Végh János emelt azon a helyen, hol a X. században paripástól eltemetett pogány magyar hősnek maradványai találtattak, s amelyek a Nemzeti Múzeumban láthatók). Kőbányai dűlő, Hármas határ, Boldagerdő (ez az 1847 '8 évek emlékére neveztetett így, akkor lévén makkal beültetve, azonban elveszvén szárazság miatt a gyenge csemeték, már ismét kopár föld, de nevét megtartotta.) Irtási felső, -közép, -alsó táblák stb. az uradalmi földek közt, melyeknek értelme mind könnyen felfogható. — Ezen itt most már általános használatban levő új elnevezéseken kívül vannak más topographiai nevezetek régebbiek, melyek némelyike már szinte feledékenységbe ment, és nem ismertetik, csak a régi határlevelekben fordul elő; ilyen p. o. 1672. május 24-én Veréb és Berény közti határvillongások törvényes vizsgálatában előforduló egyik határhalom neve, melyet „a verebiek Töröíchaíomnak, — egy másik, melyet Törökíemeíésnek neveznek." Az előbbi halom neve, később 1721-i november 9-én eszközlött tanúvallatásban: Böröczhaíomnak mondatik, a név eredetéről mit sem tudni, sőt a helybeli lakosok már nem is emlékeznek reá. 1726-i barátságos egyességben is így említtetik. — 1720-i július 1-én eszközlött tanúvallatásban előjön Munitiós-út, mely valamikor Veréb és Berény határait egymástól elválasztani mondatott. És az ácsai határ éjszaki sarkától délnek nyúló mély völgyön: Ómafő — jelenleg is Almafű — vezetett a Harasztos oldal felé (jelenleg is így nevezett dombhát a lovasberényi határban). — A török idejében erre vonult a katonaság gyakran és hogy futása ne legyen megnehezítve, a széles gyepes utat nem volt szabad a tanúk vallomása szerint felszántani. — Az említett Ómafő Katonavölgynek is neveztetett, s az 1672-i már említett irományban az avval egybefolyó Manicza völgy is fordul elő, mely nevezetet a berényiek mai nap is használják. — Szokásbul kiment már az Eperjesi dűlő nevezet is, miután az az uradalmi földekbe olvadt, s onnét vette nevét, hogy sok földiepret — tulajdonkép: földi szedret termett; Veréb egész határában az egyetlen hely, ahol e növény még most is ott díszlik. — Előfordulnak a felhozott s egyéb szintén a 17. század vége s a 18. század eleje körül kelt okmányokban több más topographiai nevezetek, melyeket bár a szomszéd határokban léteznek is jelenleg azon tájak, melyek e neveket akkoron viselték, és részben