Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné

most is viselik, mégis legalább fölemlíteni érdemes. — Ilyenek: a berényi határban: Sikárhalom, Szikrakaszáló (így nevezve, mivel ott egy berényi lakos: Szikra Gergely szokott volt kaszálgatni 1700 körül.) Melegdomb, — Kopaszdomb, Szarkászóberek, Fenyőságy (völgy), Büdöskút, Botföld. A régi és most is használt nevezetek a verebi határban: Likaskő: ez egy határhalom Acsa felől s a verebi föld legmagasabban fekvő táján, rajta egy töredezett nagy terméskő, mely hajdan ablak formára, négyszegletre volt átlyukasztva. 1703-i június 13-án kelt tanúvallomat szerint. — Fertés ez egy tisztás, egyszersmind vízállás volt, a már kiirtott csererdőben, közel az ácsai határhoz, Bötönye hegye és -völgye, melyek szintén a Csererdőben képződve, közel a vaáli határhoz, két oldalról folynak egybe, a nyugati Kis-, a keleti Nagy Bötönyének hívatik, és találkozván az úgynevezett István rétet képezik; előfordulnak e most is dívó nevezetek 1741-i ápril 22-i határjárásban. — Ezen István rétnek nevezett völgy mellett, a keleti oldalon fekszik az úgynevezett Lisztesoldal. A völgy maga dél felé húzódik, s az erdő alsó végén Tölöstisztás, utóbb a földek közt Lándor nevet vesz fel, mely nevét a szomszéd pázmándi határon át is megtartja; e név eredetéről kipuhatolni mit sem lehet. — a határnak déli részén: Diós és Tekerület fordulnak elő, egy kaszálható völgy, mely éjszakról húzódva az úgynevezett Csu&zi (ezelőtt mintegy 40 évvel e csőszházban, mely közvetlenül a pázmándi útnál van, bor és pálinkamérés volt, s a falutól kissé távolabb esvén ,,abba az illető utasok be-becsúsztak"), ezen csőszház előtt délnyugot felé kanyarodik s a Pázmándra vivő úton túl ismét déli irányt követ, a faluból eredő Malom-ér mentében, mely érnek a pázmándi határnál levő részén van a Disznókút, hol régenten a helység disznócsordája tanyázott — az 1741-i ápril 22-i határjárásban. — Ugyanez okmányban említtetik: Szobamája is, a Malomértől nyugotra fekvő egész földrész, még a szomszéd pázmándi határban is. Monda szerint, mely még a nép száján él, valami hasonnevű vezérnek a mája volt ide temetve! Nevezetes, hogy utóbbi időben a Szoba Szabóra változott, és most már általánosan Szabó-májának mondatik, hihetőleg azért mivel a két szomszéd községben egyaránt jól ismert korcsmáros a közelfekvő Csusziban mesterségire nézve szabó volt, s e változást valamely borozás közti éle szülhette. A Szobamája fölötti emelkedésen s a pázmándi határtól kezdve egész a lovasberényi útig vonuló erdő, Vöröserdő neve alatt ismeretes, s abban egy nagyobb mélyedés: Istenkassa. A berényi út melletti erdő szélén álló nagy tölgyfa, közel másfél százados, íci/c/ájának neveztetik, mert egy ily nevű berényi zsidó közel félszázadon át naponta átgyalogolván Verébre holmi apró megrendelt portékákkal, s a zsidó hiányát régebben így pótolván a faluban, rendesen e nagy fa alatt pihent. A falun fölül fekvő hosszú dombhátnak, mely a réten kezdődik, és a Likaskői határig húzódik, folytonosan, de gyengéden emelkedve, — a déli része: Hörcsögorrának, a felső része Hörcsöghátnak neveztetnek. — Volt még kevés évekkel ezelőtt közvetlen a falu mellett éjszakról egy sűrű de már kiveszett erdő, mely formájáról Kerekerdő nevét viselte, és azt mostanig megtartotta. — Ami illeti Veréb helységnek lakosságát, az jelenleg tiszta magyar, s a családnevekről ítélve, melyeknek nagyobb része az említett régibb okmányokban előfordul, már régi idők óta az volt. Noha meglehet, hogy a szomszédok lakói, melyek közül Acsa tisztán német, Pázmánd (igazabban az 1637-i ápril. 3-án kelt okmány szerint, melyben Jakusith György szerémi választott püspök s a pozsonyi és óbudai káptalan prépostja Veréb és Pázmán helységeket a komáromi jezsuitarendnek ajándékozza; — továbbá az erre adott királyi jóváhagyás, 1694. január 27-ről Pázmán — és nem Pázmándnak nevez), tehát Pázmánd, mely egészen megmagyarosodott ugyan, de míg a m. század vége felé tiszta tót népességgel bírt, a verebi lakossághoz is adhatott némi contingest. Bizonyságot tesznek erről: Parhammer, Simon, Homán s még néhány német hangzású családok, s a helység felső részén fekvő egyik utcának, vagyis inkább a gyümölcsöskert mellett fekvő egyes házsornak neve: Német utca; nemkülönben egy pár tót hangzású név p. o. Pobrák, de mind olyanok, melyek a régibb időkből kelt irományokban nem említtetnek; ellenben Füri, Szabó, Somogyi, Barsy, Kovács, Gazsó, Kiss, Sziládi, Tóth, Máté, Takács, Tőzsér, Varga, Barna, Horváth — még most is létező — Csepregi, Garda, Szanyó már itt nem létező családok nevei a 18. század elején említtetnek. Veréb neve előfordul a már említett irományokon kívül még egyebütt is, nevezetesen 1510: Botka Ferenc váli és verébi részbirtokait Ellyewelg János nádori ítélőmesternek 100 arany forintért elzálogosítja. 1511. Ugyanaz Endrédi Somogyi Imre kezénlevő részét is új 200 arany forintért zálogba adja. — 1517. Som Gáspár — Katalin testvérének: Bebek János hitvesének és két fiának terheit magára vállalván válli és verebi birtokát unokatestvérének, Héderváry Istvánnak 6000 arany forintért a budai káptalannál örökösen bevallja. 1541. június 15-én Wall,